<p>Belegondolt már abba, hogy mi is folyhat egy színpad mögötti kulisszában? Mekkora rohanás és fejetlenség alakul ki a háttérben, hogy az előadás zökkenőmentesen lemenjen? Óriási, de annál élvezetesebb.</p>
Gyerekkorom óta táncművésznek készültem, és szerencsésnek mondhatom magam, mert kilenc évig táncolhattam is egy együttesben rengeteg színpad deszkáján. Az életem szinte nem állt másból, mint próbák, sminkelés, fodrászat, előadás és gyorsöltözések tömkelege. Az igazi stressz nem az előadás maga, hanem az, ami a kulisszában folyik egy előadás alatt. Bár munkájuk nem a nagyközönség előtt zajlik, egy színpadi produkciónak nagyon fontos részét képezik az öltöztetők, akik minden erejükkel azért harcolnak, hogy a gyönyörű jelmezekben mindenki időben beérjen a jelenetébe.
Egy számomra nagyon kedves öltöztető sokszor emlegette a „jelmez-fitnesz” szóhasználatot, és be kell vallanom, a kilenc évem alatt lehet, hogy ők többet futottak összesen, mint én. Utaznak a társulattal mindenhova, és ugyanúgy éjszaka végeznek, mint a művészek, mégis sokan alig tudnak a munkájukról. Elbeszélgettem a Nemzeti Táncszínház öltöztetőjével, Matisz Gáborral, hogy mit is jelent ez a szakma, és mi az, aminek meg kell felelniük.
– Talán a legnehezebb az egészben, hogy meg kell tanulni kezelni az embereket. Mindenkinek más habitusa van, máshogy igényli az öltözéseket. Egy olyan felfokozott stresszhelyzetben elhangozhatnak nem oda illő szavak, ha éppen beragad a cipzár vagy leszakad egy gomb. Természetesen ilyenkor ez nem nekünk szól, és ezt nagyon fontos észben tartani – kezdi mesélni Gábor a Vasárnapi Borsnak.
Kétféle öltöztető lehet: aki tud varrni, és aki nem. Persze hatalmas előny, ha szabni és varrni is tud az ember, mert másodpercek alatt kell elvarázsolni akár egy szakadást is a jelmezen. Táncosként nekem a leggyorsabb öltözésem mindössze negyven másodperc alatt volt, amikor egy teljes ruhát, két fehér kesztyűt kellett lecserélni rajtam, és a kiengedett parókából kontyot kellett faragni. Nem kevesebb mint öten dolgoztak rajtam, de még így is rettegett volt, hogy lekéssük a bevonulásomat.
– Minden darab összes jelenetét kívülről kell tudnunk ahhoz, hogy a lehető legtöbb segítséget tudjuk nyújtani az előadóművészeknek. Nem lehet olyan, hogy nem jó ruhát adunk rájuk, vagy éppen nincs kikészítve az adott jelmez. Itt nagy a rohanás, és nekünk mindig észnél kell lennünk a káoszban – mondja Gábor, aki közel 30 éve van a szakmában, az iskola után egyből elhelyezkedett. Az akkori Honvéd Táncegyüttes öltöztetőjeként rengeteg jelmezt és ruhát megvarrt már, amit előszeretettel hordanak a mai napig is.
– A Nemzeti Táncszínház jelenleg egy befogadó színház, tehát nincs jelmeztár, ahol a jelmezeket tartjuk. Ketten vagyunk öltöztetők, ami nagy kihívás, de hát gyerekkorom óta ezt szerettem volna csinálni. Édesanyám is szabó volt, így már kiskoromban elsajátítottam néhány technikát. Neki pontosan olyan érzés lehetett, amikor bejelentettem, hogy ebben az irányban szeretnék dolgozni, mint nemrég nekem, amikor a kislányom közölte velem, hogy ő is hasonló szakmát választ, jelmeztervezô lesz – mondja büszkén Gábor.
