<p>Még az őslakos indiánok is rettegik a törzset, mely a helyi legendák szerint Eldorádó, az Aranyváros kincsét őrzi. Hobbi kincskeresők, tudósok erednek a mai napig az elátkozott hely nyomába. </p>
Létezett-e valaha, létezik-e ma a mesés kincseket, az inkák vagyonát őrző Eldorádó? Kolumbiában úgy tartják, hogy a kincseket egy különleges törzs őrzi, amelynek a közelébe sem mernek menni az őslakos indiánok, mert mindenre elszántak és az életük árán megvédenék az Inka Birodalom titkát. Ennek a törzsnek a tagjai azonban az in-diánoktól eltérően fehér bőrűek.
Kolumbusz robbantott
A középkori nyomorgó Európában sokan álmodoztak olyan világról, ahol gondtalanul, vagyonosan élhetnek. A különös az, hogy az öreg kontinensen a mesés gazdagság álmát a legendás felfedező, Kolumbusz Kristóf hintette el.
Gyakorlatilag ő volt az első a történelemben, aki aranylázat robbantott: amikor visszatért Kasztíliába – a mai Spanyolország területére – 1492-es felfedezőútjáról, rendkívül gazdag és kimeríthetetlen aranykészlettel rendelkező városokról számolt be. Meg is indultak az első expedíciók, hogy felfedezzék az aztékok és az inkák rejtett birodalmát.
Város helyett szertartás
A közbeszédben az Eldorádó nevet a titkos aranyvárossal azonosítjuk, de tévesen. Valójában az elnevezés egy indián szertartást takar, amit El Doradónak, neveztek, ami annyit tesz: „aranyozott ember”. A legenda úgy tartja, hogy egy indián törzs uralkodójának a testét minden évben egyszer aranyporral hintik be, egy kincsekkel teli csónakba ültetik, majd a Guatavita-tó közepére – a mai Kolumbia területén található – kell eveznie.
A magával vitt kincseket a vízbe kell dobnia, hogy az ősi isteneket ne haragítsák a törzsre. Mindennek volt is valóságalapja, hiszen a kutatók később különböző aranytárgyakat találtak a tó mélyén. Egy brit felfedező, Hartley Knowles 1898-ban leeresztette a tó vizét négy láb mélységig. Biztosra ment.
Rejtély fedi Eldorádót
A Guatavita-tó legendája – amelyet vélhetően egy spanyol hajós, Francisco de Orellana terjesztett el – a kincskeresőket még inkább feltüzelte, ezrével indultak különböző expedíciókra Dél-Amerikába. A szóbeszédben forgó várost úgy képzelték el, hogy a falak arannyal borítottak és drágakövekkel díszítettek.
Egy spanyol konkvisztádort, Hernando Cortezt úgy tart számon a történelem, mint aki 1521-ben megdöntötte a mexikói aztékok birodalmát. Ahogy Francisco Pizarrót is, aki 1535-ben a perui inkák aranykincseit zsákmányolta el – lehetséges, hogy a két hódító fosztogatása nyomán maradt fenn a mesés Aranyváros története. Pizarro viszont hatalmas hibát követett el: kivégeztette Atahualpát, az inkák királyát, pedig az uralkodó egy szobányi aranyat, és kétszer annyi ezüstöt ajánlott neki az életéért cserébe. Ám vezetőjük halálhírére az inkák minden kincsüket elrejtették, és különböző hamis információkkal térítették el a későbbi hódítókat, akik a kincseket keresték. És a mai napig sikerrel járnak…
Keresték, de nem találták
Egy lengyel kutató, bizonyos Jacek Palkiewicz 2002-ben indult expedícióra azután, hogy vatikáni archívumok mélyén, egy jezsuita kéziratban talált utalást az Aranyvárosra. Akkor már húsznál is több könyvet írt világ körüli kalandozásairól, 1996-ban például az Amazonas valódi forrásának felkutatására indult, de végül – nem meglepő módon – Eldorádót nem lelte.
A titokhoz a legközelebb később három tudós került, nyolc évvel később: ők a brazil–bolíviai határ közelében, az Amazonas medencéjében bukkantak ember alkotta jelekre, mégpedig a Google műholdas térképének segítségével. A légi felvételeken földbe vájt geometriai alakzatokat láttak, meggyőződésük szerint utak, hidak, sáncárkok, utcák és terek maradványait, egy több mint kétszáz kilométer hosszúságú területen. Feltevésük szerint egy fejlett, akár hatvanezer lakosú ősi civilizáció hagyatékát találták meg, az időszámításunk előtti 3. század és az időszámításunk szerinti 13. század közötti időből. Kincseket persze nem…
