Egy szörnyű baleset miatt még 2017-ben amputálni kellett egy kecskeméti férfi bal lábának egy részét. Farkas Mihály azonban nem adta fel: a kétgyermekes édesapa azóta újra nyeregbe pattant, és nagyobb sportember lett, mint azelőtt valaha.
A most 45 éves Farkas Mihály életéből sokáig abszolút kimaradt a mozgás, felnőtt fejjel előbb futni kezdett (a maratont is maga mögött tudta), majd átnyergelt a kerékpárra. Csatlakozott a negyven pluszos urakból álló kecskeméti VeloMelo+ csapatához, de a hosszú távú bringás terveit átírta egy szörnyű baleset – írta meg elsőként a baon.hu.
– Munkából jöttem haza motorral 2017. szeptember 13-án, amikor egy balra, szabálytalanul kanyarodni akaró autó belém fordult. A bal lábam beszorult a két jármű közé, teljesen szétroncsolódott. Óriási szerencsém volt, ugyanis egy másik autósnak is nekicsapódtam a motorról leesve – mondta már a Vasárnapi Borsnak a kétgyermekes informatikus édesapa.
Nagyon nehéz volt a kórházban töltött időszak, főleg lelkileg, pedig szó szerint több százan tartották bennem a lelket: család, barátok, biciklistársak.
Végül az orvosok úgy döntöttek, hogy a roncsolódás miatt amputálják a bal lábamat lábszárközéptől – emlékszik vissza.
Mihály már a kórházban eldöntötte: bármi is történt, nem fogja feladni, és ugyanolyan sportember lesz, mint korábban.
– A műlábbal össze kellett barátkoznom, ami persze egy ideig eltartott, és sok szenvedéssel járt. Viszont folyamatosan ott motoszkált az agyamban, hogy fél évvel a baleset után már kerékpározni akarok, egyszerűen muszáj, nem hagyhatom el magam. Egyébként nagyon pozitívan fogtam fel a balesetem, már a kórházban is segítettem azoknak, akik lelkileg nehezebben dolgozzák fel a velük történteket. De visszatérve ahhoz, hogy mit sikerült elérni: a Kecskemét körüli SZÉP Kihívásra, ami egy 207 kilométeres kerékpáros teljesítménytúra, már tavalyelőtt, még egészségesen is neveztem. Ez idén is így történt, és annyira jól ment a bringázás, hogy csak 19 perccel mentem rosszabbat, mint az egykori időm volt, ami számomra óriási siker – újságolta.
Mihály azóta elindult élete első parakerékpár-versenyén is, ahol épphogy csak lecsúszott a dobogóról. Jótékonykodik, amit fontosnak tart, legutóbb például a mozgássérültek megsegítéséért tekertek.
– Furcsa ezt kimondani, de a balesetem után csak jobb és teljesebb lett az életem. Remélem, hogy mindenkinek példát mutathatok, és segíthetek a jövőben is! – mondta eltökélten Mihály, akiről kijelenthető: bármi is történjék, soha, semmilyen körülmények között nem fogja feladni.
