Ellenfelei kíméletlen gyilkosként ismerték, a rászorulók viszont jótevőként istenítették Al Caponét. A cipőpucolóként indult fiúból olyan gengszter lett, aki az összes bútorát és járművét ólommal vonatta be, nehogy a záporozó golyók eltalálják.
A történelem egyik leghírhedtebb gengsztere Alphonse Gabriel Capone (1899–1947). A 20-as években egész Chicagót a markában tartotta. Ha visszamennénk az időben és megkérdeznénk a közvetlen közelében élőket, milyen ember volt, nem találnánk két olyat, aki ugyanazt mondaná róla. Gazember volt, azonban szeretetre éhes lélekkel megáldva. – Dr. Tracy Borman, a Historic Royal Palaces vezető kurátora olyan titkokat tárt fel Al Caponéról, amiket eddig nagyon keveseknek sikerült. Erről a Capone életéről szóló új sorozatban beszél, ami ma estétől a Viasat Historyn látható.
Matekzseninek indult
Capone már kiskorában jó barátságot ápolt a számokkal, nem úgy az iskolával. Hatodikosként kirúgták, mert a tanárnőtől kapott pofonra visszaütéssel reagált. Édesapja azt gondolta, a kétkezi munka majd megjavítja az ifjú Al jellemét. Cipőfényezőnek adta, de ahelyett, hogy becsületes munkás vált volna belőle, a fiú szép lassan eltanulta pucolás közben az üzletemberek alvilági fortélyait.
Capone már fiatalon szervezett prostitúcióból kereste a pénzét, és a nőket sem utasította el. A szőkék voltak a gyengéi, nem számított neki az sem, ha 15 éves az illető. Tizennyolc esztendôsen ismerte meg azt a nőt, akivel el tudta képzelni hosszabb távon az életét, persze nem úgy, hogy örök hűséget fogadjon neki. Mary Josephine Cofflinggal nem sok közös volt bennük. A nő kimért és nyugodt volt, Al viszont lobbanékony és erőszakos. Mégis annyira meg akarta hódítani a nő szívét, hogy még egy rivális gengszterrel is összekapott, aminek során Capone egy sebhelyet szerzett az arcára. Innen jött későbbi beceneve: a Sebhelyesarcú.
Prosti miatt lett szőke
1918-ban született meg első közös gyermekük, de akkor még Capone nem számított nagykutyának. Testőrként és kidobóként dolgozott. Aztán 1920 meghozta neki a sikert. Miután elfogadták az alkoholtilalmi törvényt, lehetősége nyílt birodalmat építeni. Ugyan családja mindig kiemelt szerepet játszott az életében, nem hanyagolta el őket, a nőknek később sem tudott nemet mondani. Mikor Mary megtudta, hogy egy 15 éves prostituált csak Al miatt festette szőkére a haját, ő is szőkére váltotta a hajszínét. Capone bűnbirodalma szerencsejátékból, prostitúcióból és szeszcsempészetből épült fel, az ellenségeit könyörtelenül eltiporta, mégis sokan imába foglalták a nevét: mert ételt osztott a rászorulóknak, iskolásokat és feketéket támogatott, még tejet is szállíttatott a chicagói általános iskolákba. A környéken csak Robin Hoodként emlegették.
Elmebaj és szifilisz
Capone még külön menedzsert is tartott személyiségének formálására. Szenvedélyes golfozó volt, aki ellen nyerni sem mertek. Főhadiszállását a chicagói Lexington Hotel 4–5. emeletén állította fel, egy lift kizárólag az ő szobájában állt meg. Bútorait és gépjárműveit ólommal vonták be, hogy golyóállók legyenek. Az esetleges ellenfeleket csapdák fogadták, de egy külön menekülő alagút is Capone rendelkezésére állt. Gyors felemelkedésének megvolt az ára is: bandaháborúba keveredett ír gengszterekkel, 1924-ben pedig egy lövöldözés során elveszítette az öccsét, Franket. Egy gyilkosságot sem tudtak rábizonyítani, de adócsalás miatt 1931-ben sikerült börtönbe zárni. Rabsága éveiben egészsége megromlott, elméje kezdett elborulni, szifilisze részleges bénulást okozott szervezetében. 1939 novemberében, 8 év börtön után, a félig roncs Caponét szabadlábra helyezték. Nyolc év múlva agyvérzést, majd tüdőgyulladást kapott, melyből már nem épült fel. Hatalmát többé nem tudta visszaszerezni. Nem sokkal 48. születésnapja után, 1947. január 25-én halt meg.
