Ami biztos, hogy a repülés volt az élete, amit viszont homály fed, hogy mi okozta azt a repülőgép-szerencsétlenséget, amiben meghalt Antoine de Saint-Exupéry francia író. Egyik verzió szerint lelőtték a gépét a németek, de öngyilkosságról és rosszullétről is szól a fáma.
Antoine Marie Jean-Baptiste Roger de Saint-Exupéry az írás mellett a repülésnek szentelte az egész életét. Szó szerint. Életéről sokat lehet olvasni, halálának okáról azonban annál kevesebbet tudni. Mindenesetre az biztos, hogy a sors nem a repülést szánta neki, erre élete során számtalanszor rájöhetett volna, de végül mégiscsak az lett a végzete.
Az írásnál is jobban szerette a repülést
A francia író és pilóta 1900. június 29-én született Lyonban. Édesapja korai halála után családjával a Saint-Maurice-de-Remens-kastélyba költözött, ahol négy testvérével sosem unatkozott. Itt kezdett el foglalkozni a versek írásával is, sőt már gyerekként színdarabokat, zenét szerzett. Több könyvet is írt, de az igazi hírnevet A kis herceg című regénye hozta meg neki. Pedig az ő szívéhez nem is az írás állt a legközelebb. Azt szerette a leginkább, ha a levegőben lehetett.
1921 júniusában Strasbourgba utazott, hogy elvégezze a pilótaképzést. Akkor júniusban vette az első repülôóráját egy Farman típusú géppel, majd egy hónapra rá már teljesen egyedül repült az első világháború leghíresebb vadászgépe, a Sopwith fedélzetén. Ugyanebben az évben decemberben megszerezte szakszolgálati engedélyét, majd rövid ideig Észak-Afrikában szolgált.
Baleset baleset hátán, de nem nyugodott
Ugyan Exupéry odavolt a repülésért, ez a „kapcsolat” egész életén át nagyon egyoldalúnak bizonyult: a gépek nem szerették viszont. 1923-ban volt az első repülőgép-balesete, amiben megrepedt a koponyája. Emiatt egy időre felhagyott a repkedéssel, amihez az is hozzájárult, hogy menyasszonyával Párizsban telepedett le, és irodai munkát vállalt. A szenvedélyét azonban nem tudta feladni, így 1924-ben részmunkaidős postai pilótai feladatokat vállalt. Két évre rá jelent meg az első meséje A pilóta című lapban.
1935 decemberében benevezett a 150 000 frank fődíjazású Párizs–Saigon (Vietnam) repülőversenyre, amin a pilóta-író és navigátora, André Prévot lezuhant a Szaharában. Napokig bolyongtak a sivatagban, ahonnan végül egy beduin karaván mentette ki őket. Exupéry feltehetően „vette a jelet”, és inkább visszatért az íráshoz, ekkor tudósítói munkát végzett Moszkvában. Ám most sem tartott sokáig a repülésmentes élet: 1937-ben újra gépre ült, és egy évre rá megint lezuhant, ezúttal a dél-amerikai Guatemalában. Olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy teljesen sosem épült ebből fel. Úgy tűnt, végre lenyugszik, és két lábbal a földön marad, de végül nem így lett.
Szárnyak nélkül depresszióba zuhant
Hihetetlen, de még ez utóbbi balesete ellenére sem tudott nyugton maradni. Annak hatására, hogy 1939. szeptember 1-jén kitört a második világháború, Antoine de Saint-Exupéry először a francia légierőnél szolgált felderítőként. Amikor pedig Franciaország 1940-ben elesett, Amerikába menekült, és New Yorkban telepedett le. Itt fogott bele leghíresebb regényébe, A kis herceg írásába. Ebben tulajdonképpen a korábbi repülési élményeit és a fantáziáját dolgozta össze, miközben komoly propagandát folytatott Amerika hadba lépése érdekében.
Az írói hírnév nem sokáig tartotta boldogan, mivel 1943-ban visszatért az európai hadszíntérre, hogy hazája felszabadításáért harcoljon. Emiatt rágalmak és támadások kereszttüzében találta magát. Az ekkor már 43 éves, a bevetéshez az akkori szabályok szerint „túl előrehaladott korú” pilóta az őt ért méltatlan támadások miatt mély depresszióba zuhant, amit újabb repüléssel szeretett volna orvosolni. Kiharcolta, hogy újra szolgálatba állhasson. Repülései ezek után sem voltak zökkenőmentesek. Olyan baljós események kísérték, mint a motortűz, a motorhiba vagy az oxigénmaszk problémája.
Halász találta meg a karkötőjét
A betegeskedő francia író számára a nagy magasságban végrehajtott küldetések igen kimerítőnek bizonyultak. Amikor 1944. július 31-én egy Lockheed P–38-as fedélzetén bevetésre indult a korzikai Borgóról a dél-franciaországi Grenoble térségébe, hogy felderítést végezzen, még nem tudta, hogy a végzetébe repül. Az író sohasem tért vissza utolsó küldetéséről, halálának a múlt szerdán volt a 75. évfordulója. A mai napig nem tudni, miért zuhant repülőjével a Földközi-tengerbe. A rejtély megoldásához 1998 októberében egy Marseille környéki halász, Jean- Claude Bianco segítette közelebb a kutatókat, aki felfedezte a pilóta ezüst karkötőjét a Földközi-tengerben.
Egyes feltételezések szerint öngyilkos lett, mások szerint rosszul lett és lezuhant, megint mások szerint lelőtte a náci német hadsereg. 2008-ban egy német háborús veterán, Horst Rippert azt állította: ő lőtte le az író gépét. Ennek ellenére, amikor a roncsokat 2003-ban a felszínre hozták, nem találtak arra utaló nyomot, hogy a repülőgép ellenséges találat miatt zuhant volna le.
