Ha egy sérülés ketté nem töri pályafutását, meglehet, hogy épp a Bajnokok Ligájában bombázná szét az ellenfél kapuját. Orosz Eszter azonban most nem a hálót, hanem a rosszban sántikálókat veszi célba.
A Pest megyei Pécelen nem számottevő a bűnözés, pedig a nyugodt kisváros rendjére nem egy marcona rendőrtiszt, hanem az ország alighanem legszebb őrsparancsnoka vigyáz. A 27 éves Orosz Eszter nemcsak az irodából irányít, ha kell, terepre is megy. Az őt jellemző energikus lendület valószínűleg sportolói múltjából származik.
– Gödöllőn jártam általános iskolába, ahol előbb atléta, majd kézilabdázó lettem. Felfigyeltek rám, így átkerültem Vácra. Szakmailag támogattak, felkerültem a nagyok közé, ami hatalmas meglepetés volt. Ifjúsági válogatott is lettem, majd jött egy győri felkérés. A világ legjobbjaival edzhettem. Nem kell mondani, hogy mennyire boldog voltam. Görbicz Anita például megdicsért, hogy nagyon jól dobom a heteseket, amire rendkívül büszke voltam – emlékezik vissza büszkén Eszter a sportolói éveire.
Sajnos azonban egy súlyos sérülés válaszút elé állította: vagy befejezi a pályafutását, vagy pedig kés alá fekszik, és hosszú kihagyás vár rá.
Eszter végül nehéz szívvel úgy döntött, hogy befejezi a pályafutását. A családi hagyományok arra sarkallták, hogy jelentkezzen a rendőrtiszti főiskolára, és nem is döntött rosszul. Végigjárta a ranglétrát, majd egy éve Pécelre hívták, ahol közölték vele az elődje felmondását követően: te leszel a helyi vezető!
A csinos parancsnok vaskézzel irányítja a péceli őrsöt, ettől függetlenül minden kollégája szereti. Miután fogadta a Bors munkatársait, ellátogattunk egy közeli kézilabdacsarnokba. Ott kiderült: hiába van immáron műkörme, a technikája és a dobási sebessége a mai napig fenomenális az egykori szélvészgyors balszélsőnek.
– Néha hiányzik a kézilabda, de nagyon szeretem, amit csinálok, hiszen ez egy fontos és felelősségteljes hivatás.
