Hatalmas utat tettek meg, míg megtűrt lázadókból Kossuth-díjas zenészek lettek. Az Omega billentyűse nem is bírta könnyek nélkül a múltidézést.
Kétszer is megríkatta Bencze Attila Benkő Lászlót, míg a Bencze show-Időutazás című műsorában beszélgettek. Először megnéztek egy bejátszást, amiben a Parlamentben az Omega zenekar tagjai Göncz Árpádtól átveszik a Kossuth-díjat. Ekkor lett könnyes először Benkő szeme. „Ki gondolta volna, hogy néhány év boldog kitárulkozás, együttlét, hangulat és fogalmazás, az érvényes lesz öt, tíz, ötven év múlva is. Azért pakolunk oda mindig ugyanúgy, mert ezek a korszakokon átívelő gondolatok, érzelmek tovább élnek, ezeket a következő generációknak is át kell adni” – mondta a műsorban.
– Valóban meghatódtam – ismerte el a Borsnak Benkő.
– Rádöbbentem, hogy honnan, hová vezetett az utunk. Huszonéves korában az embernek olyan ötletei jönnek, amik most is aktuálisak. Kiderült, hogy ezek mennyire alapértelmezések. A témák ma is ugyan azok maradtak. Valóban, ki gondolta volna? Másodszor akkor eredtek el Benkő könnyei, amikor a műsorvezető azt kérte tőle, maradjon meg nekünk sokáig.
– Ez az a kérdés, pláne most, amin keresztül mentem, ami jelzés – utal arra a 76 éves zenész, hogy sikeresen megküzdött a rákkal.
– Túl vagyok rajta, de ettől kezdve szemmel kell tartani. Maradunk, de a jóisten dönt, és nem mi arról, hogy meddig.
Ha valaki kiesik a sorból, attól a többiek sorsa is változik. De megvagyok, és bizakodó állásponton. Ezért is csináljuk a koncerteket, ami a legnagyobb esemény az életben a mai napig. Legszívesebben mindennap játszanék!
