Ötvenkét centijével ő a leghosszabb.
Az Erdei Tornapályán összegyűlt „talajmenti” ebek között volt rövid, szálkás és hosszú szőrű is, a kutyák több kategóriában is versenyezhettek egymással. A hosszúsági versenyt Stoki nyerte: az első gerinccsigolyájától a faroktövéig 52 centire mérték.
– Születésnapi ajándékként kaptam Stokit – mesélte a Borsnak Juhász Zoltán, a tacsi gazdája. – Mindig a kis kutyákért rajongtam, és főleg amióta egy korábbi munkahelyemen találkoztam egy szálkás szőrű tacsival, ez a fajta lett a kedvencem. Ezt tudták a gyerekeim is, ezért leptek meg vele. Stoki akkor nyolchetes volt, és egy nagyon kicsi dobozban hozták el. 15-20 centi lehetett. Később elvittük kutyaiskolába, és ott kiderült, hogy nagyon szereti más kutyák társasá- gát. Amikor megtudtuk, hogy lesz ez a találkozó, automatikusan jött az ötlet, hogy elvisszük magunkkal – emlékezett Zoltán.
Stoki nagyon szereti a törődést, ha nem foglalkoznak vele, akkor kiköveteli, és viszi a labdáját, hogy játsszanak vele. Rengeteget rohangál a kertben, és fajtáját megszégyenítve úgy ugrál, mint egy agár. Ettől lehet a jó testalkata, meg attól, hogy a drága tápot sem sajnálják a család kedvencétől. Még csak tizenegy hónapos, de a több mint száz kutyából ő volt a leghosszabb, és várhatóan még nőni fog.
– A találkozón a feleségem csak úgy viccből megmutatta a kutyát, de szóltak neki, hogy nagyon messze ne menjen, mert „gyanúsan” hosszú, és a gyanú beigazolódott. A nevét egyébként a Mi kis falunk bohókás körzeti megbízottja után kapta. Szerintem illik hozzá – nevetett a tacskó gazdája.
