Kevés olyan embert találni Magyarországon, aki olyannyira hisz abban, amit csinál, mint Balogh Márta. A Petesmalmi Vidrapark vezetőjét annak idején egy döbbenetes családi tragédia érte. Ő azonban nem adta fel. Az állatok a mindenei, akiket tiszta szívből szeret – erről a Vasárnapi Bors munkatársai is meggyőződhettek.
Nem mondhatni, hogy a Petesmalmi Vidrapark az ország egy könnyen megközelíthető szegmensén helyezkedne el. A Vasárnapi Bors munkatársait azonban ez egy pillanatra sem zavarta, és szívesen ellátogattak a vidrák birodalmába. A Somogy megyei, erdőkkel és tavakkal tarkított kis tanyán azonban nem a kis vízi emlősök, sokkal inkább Balogh Márta, a vidrapark vezetője az úrnő. Az ő szavára mindenki hallgat, még a vidrák is szinte vigyázzba állnak, ha felemeli a hangját.
Márta annak idején önkéntesként kezdett el foglalkozni az eleven kisemlősökkel. Volt, hogy a piciket hazavitte, és otthon nevelgette őket. A vidrák sokat segítettek abban is, hogy a kisfiát is jobb kedvre derítsék, aki egy rettentően súlyos, izomsorvadásos betegséggel kellett hogy szembenézzen. Sajnos a gyilkos kór mindössze 18 évesen legyőzte őt. Márta teljesen összetört, már-már a legrosszabbra gondolt. Ekkor azonban egy kis vidra, akit éppen nevelt, felugrott az ágyába, és hozzábújt. Ezzel a pici rosszaság akarva-akaratlanul új értelmet adott Márta életének.
Mentik és megismertetik
– 1998-ban vásárolta meg a Somogy Természetvédelmi Szervezet ezt a 170 hektáros területet. Alapvetően a fekete gólyák és a rétisasok védelme lett volna a cél, de jöttek a vidrák, és így vidrapark lettünk – meséli szívből jövő mosollyal Márta, akin látszik, hogy az évek eltetltével is imádja, amit csinál.
– A célunk, hogy a természetes közegükben mutassuk be ezt a kecses kis ragadozót, ahol igazán otthon érezheti magát, nem pedig egy cirkuszi porondon vagy állatkerti közegben üveg mögött. Óvodai és iskolai csoportok járnak hozzánk, biológiaórát tartanak a tanárok nálunk – újságolja.
Egyedüli mester
A másik része Mártáék tevékenységének a vidramentés. Az országban ő az egyedüli ebben a szakágban. 2007 óta 32 vidrát nevelt fel, a cél pedig, hogy lehetőség szerint egytől egyig mielőbb visszakerüljenek a természetbe. Ez persze számára is nehéz, hiszen a kicsi vidrák nagyon hozzánőnek a szívéhez.
Csalogató a vidraetetés
A Vasárnapi Bors munkatársai ragyogó napsütésben érkeztek meg a vidraparkba, ami olyan, mint a béke szigete. Hétköznap volt, de számos család látogatott el, hogy bejárja a környéket, és megismerje az állatokat. Márta párja, Tamás is nagy vidrabolond, és szemmel láthatóan a vidrák is bolondulnak érte.
– Rendszeresen tartunk a látogatóknak bemutatókat a két vidránk segítségével. A vidraetetések nagyon látványosak, a szárazföldön és a vízben is. Próbáljuk közelebb hozni őket az emberekhez, a lehető legtöbbet megmutatni belőlük. Luca volt az első vidránk, ő már 21 éves öreglány. Bendegúz hatéves, egy igazi vezér. Mindössze kétnapos volt, amikor hozzánk került. Talán ennek is köszönhető, hogy engem feltétel nélkül elfogad – meséli munkatársunknak Tamás. Láthatóan nem a levegőbe beszél. A körülbelül másfél méteres, színizom Beni alapvetően mindenkire rátámadna, és elüldözné, de nem őt. Tamást gyakorlatilag az édesapjának tekinti, bújik hozzá, a kezéből eszi a csemegének számító keszegeket. – Elszerette a páromat! – vág közbe humorosan, de mégis némi féltékenységgel a hangjában Márta.
A Bors nem is olyan régen már beszámolt az alig pár hetes kis vidra, Boni történetéről, akit egy keszthelyi mólónál találtak meg. Azóta Márta neveli, néhány óránként kell tejjel cumiztatni, de hamarosan a hallal is megismerkedik. Most csak a mi kedvünkért hozta elő a védelmet jelentő kis bunkeréből Márta, ahol Boni egy hozzá hasonló plüssvidrával szokott lustálkodni.
Láthatóan azonban mit sem zavarta, hogy számos bámészkodó tekintet szegeződik rá, csak a szokásos elemózsia számított a számára. Boni pár hónaposan kikerül majd egy úgynevezett nevelőhelyiségbe, amihez egy sűrű növényzettel benőtt tantó is tartozik, ahol az eredetileg vízutáló kicsik megtanulnak úszni. A tervek szerint Bonit egyéves kora után visszaengedik majd a természetbe.