Minden évben szeptember elején – az idén 2-án, hétfőn – az iskolákban becsöngetnek, elkezdődik az újabb tanév, amikor az első osztályosok – a többi közt – megtanulnak írni. Az íráskép sok mindenre utal.
Az íráselemzés tudománya a grafológia, ami görög eredetű szó, és a grafo (=írás), valamint a logosz (=tudomány) szavak összetételéből hozott létre a grafológia atyjának is nevezett Jean-Hippolyte Michon. Az írással foglalkozó tudomány az írásszakértés egyik ága – nem szabad azonban keverni az írásazonosítással, amelynek feladata a kézeredet-azonosság megállapítása. A grafológia vizsgálatának tárgya a grafikum, ami lehet rajz, firka, de főként a kézírás. Mivel az írásfolyamatot, illetve a grafikum létrehozását az agy vezérli, nemcsak a kézzel, hanem a szájjal vagy lábbal készült írás vagy rajz is tükrözi készítője állapotát, személyiségét. A grafológia a kézírás egyéni jellegzetességeit vizsgálja, és a tanult „szabványtól” való eltérések alapján következtet a személyiségre. A grafológiát alkalmazók szerint az az íráskép egésze, továbbá az íráselemek mérete, egymáshoz és az írástömb egészéhez viszonyított aránya, elhelyezkedése, az azokat létrehozó mozdulat iránya, sebessége, nyomatéka információt ad az adott személy gondolkodás- és munkamódjáról, energiakészletéről, érzelemvilágáról, valamint önmagához való viszonyáról.
Erre utalnak a jelek
Nagy betűk: becsvágyó.
Apró betűk: merev, pedáns.
Gyors tempójú írás: heves vérmérséklet.
Lassú tempó: nyugodt, megfontolt, higgadt személyiség.
Szögletes betűk: stabil jellem.
Sok díszítést használó girlandos írás: szociálisan érzékeny, jószívű.
Fonalas írás: ingatagságra való hajlam, befolyásolhatóság.
Az ókorban is tudták
„A betű mutatja a lelket, aki betűkkel ír, az valósággal benyomja ezekbe lelkének képét, mi tehát az írás által megismerhetjük az írónak a lelkét” – vallotta Phalerensi Demetrius athéni szónok (Kr. e. 4. sz.). A kézírás és a személyiség közötti összefüggést már az ókorban is feltételezték. Maga az írástudás azonban a XV. századtól kezdett csak szélesebb körben terjedni, így a kézírások különbözőségének is ettől a kortól szentelnek nagyobb figyelmet. Az első könyv, amely a kézírás elemezhetőségét felveti, 1611-ben jelent meg.
Barátoktól gyűjtött
Jelentős lendületet adott a grafológiai kutatásoknak az említett Jean-Hippolyte Michon (1806–1881) francia abbé tevékenysége. Michon harminc éven át gyűjtött francia és idegen nyelvű kézírásokat általa személyesen ismert emberektől és közszereplőktől, történelmi személyiségektől. Az agyírás gondolata is tőle származik: „a toll mozdulatainak fiziológiai okai vannak és ezek az agy befolyása alatt állnak”. Michon következetes munkába fogott, a tudományos grafológia megteremtéséért: 360 személyiségjellemzőt különböztetett meg, négy főcsoportba és nyolc osztályba sorolva, azokon belül további 98 csoportot alkotott, írásjegyeket társítva hozzájuk. Nevéhez fűződik a világ első grafológiai folyóiratának elindítása, az első grafológiai társaság létrehozása és az első grafológiai kongresszus szervezése 1879-ben.
Rákosi nem hitt benne
A grafológia Magyarországon a XX. század első felében még fénykorát élte, ám a Rákosi-érában eltörölték, és csak a rendszerváltozás után indult újra ez a tudomány. A grafológiát világszerte sok területen használják: a pályaválasztásban, karrier-tanácsadásban, történelmi és irodalmi személyiségek grafikumának elemzésekor, hazugságvizsgálatra, és létezik igazságügyi grafológiai vizsgálat is. Ugyanakkor az egyes szakterületek kutatói szerint a gyakorlati tesztek alapján a grafológia eredményei félrevezetők is lehetnek. Állítják, hogy nem nyújtanak reális képet az egyén személyiségéről vagy képességeiről, legfeljebb a nemre és korra lehet következtetni az írásképből. Vannak, akik egyenesen áltudománynak tartják a grafológiát.
Félanalfabéta ország
