Egyes országokban hetvenéves kor felett is dolgozniuk kell az embereknek. Így számol a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, vagyis az OECD.
Ami nekünk jó, hogy tovább élünk, az a gazdaságnak inkább rossz, mert egyre több nyugdíjas lesz világszerte, miközben az aktív munkavállalók száma csökken. Pedig sok országban az ő befizetéseikből kellene gondoskodni a szépkorúakról.
Az 1990-es évek közepétől a nyugdíjkorhatár folyamatosan emelkedik. Ezt az indokolja, hogy időközben a várható életkor 65 évről megemelkedett, átlagosan 6 és fél évvel, ami nyomást gyakorol a nyugdíjfinanszírozásra. Ennek a problémának a kiküszöbölésére az elmúlt évtizedekben is nagy energiát fordítottak.
– A nyugdíjkorhatár emelésének az az oka, hogy egész Európában nőtt az átlagéletkor, e mellett kitolódott a pályakezdés, a munkába állás ideje – kezdte a Borsnak Matits Ágnes nyugdíjszakértő. – Tehát több a nyugdíjban eltöltött évek száma, miközben az aktív idő csökken, amiből fedezni lehetne a nyugdíjaséveket – magyarázta.
A szakértő szerint arra érdemes törekedni a korhatár meghatározásánál, hogy a nyugdíjban töltött évek száma maradjon közel annyi, mint korábban. – Az aktivitás az emberi élet értelme. Sokak egészségét a munka tartja meg – tette hozzá. A OECD által összefogott 36 tagállam közül 18-ban 65 évig kúszik fel a korhatár. Köztük hazánkban is: itthon 2022-ig fogják felemelni a nyugdíjkorhatárt 65 évre. Dániában, Olaszországban, Hollandiában a következő ötven évben fokozatosan 70 évre vagy a fölé emelik. Jelen állás szerint csak pár ország van, ahol 65 év alatt maradhat. Köztük Franciaország, Görögország, Luxemburg, Szlovénia és Törökország.
