Egy családapa a három gyermekével és a feleségével utazott augusztus 25-én délután Nyíregyházán, amikor egy felüljárón megpillantott egy gyalogost a szemközti sávban. Pongó Sándor nem tétovázott, közelebb ment, és segített a sérült lányon, akinek a családja a napokban egy levélben köszönte meg jó cselekedetet. Nem túlzás: ezzel egy végzetes gázolást elkerülve mentették meg az életét.
– Jöttek-mentek az autók, de senki nem állt meg. Az én sávomban két motoros srác állt az út szélén, azt hittem csak beszélgettek, de kiderült, a lányt figyelték, hogy mi a szándéka, mit akarhat. Körülbelül ötven méter után megfordultam, és utána mentem. A feleségemnek közben mondtam, ha elüti egy autó, vagy bármilyen jármű, utána nem tudok nyugodni, hogy nem tettem semmit – számolt be a Facebookon a hétköznapi hős, akinek a történetét a Levadászva.hu tette közzé elsőként.
Sziasztok! Ezt a levelet kaptam ma a Postán. Szeretném megosztani veletek. Augusztus 25-én délután a 3 gyermekemmel és...
Közzétette: Pongó Sándor â 2019. szeptember 3., kedd
Sándor utána sietett, megkérdezte, hogy mi az úti célja, honnan jött, de a nevét is nagyon nehezen árulta el. Végül beültették a kocsiba és hívták a rendőrséget. Később kiderült, hogy már az említett motorosok is hívták. A családnál fél liter víz volt a kocsiban, amit a nő egyből megivott. Végül a mentő is megérkezett, akik bevitték a kórházba, ahova a hozzátartozói érte mentek.
– A rendőrség előtt is le a kalappal, két fiatal srác volt, de annyit telefonáltak a helyszínemen, hogy még a címét is kiderítették – tette hozzá Sándor, aki azért osztotta meg a történetet, hogy felhívja mindenkinek a figyelmét arra, hogy „állampolgársági kötelességünk segíteni a bajba jutottakon.”
Néhány nappal később a megmentett nő édesanyja küldött egy köszönőlevelet lánya segítőinek. Mint fogalmazott, a 31 éves lánya autista és mióta felnőtt lett, nagyon nehéz vele bárhova elmenni. Nem közli, hogy mit szeretne, s azt sem, hogy hová megy.
„Amikor elindul, mint ahogy vasárnap is, szem előtt tévsztettük, olyan sebességgel indult be, mint egy versenyző. Ilyen esetekben engem csak az ment meg a kétségbeeséstől, hogy bízom benne, hogy vannak olyan segítőkész, figyelmes, jó emberek mint önök.” – fogalmazott Sándor családjának címzett levelében a hálás anyuka.
