„Retro Rádió, a 60-as, 70-es, 80-as évek legnagyobb retro slágereivel indul a Retro Reggel Hudák Anitával és Hepi Endrével!” Egymillió-hétszázezren biztosan kívülről fújják a szlogent: „Szia, péntek! Helló, péntek! Szeretünk, péntek!”
Kegyetlenül korán, háromnegyed hatkor érkezünk a Retro Reggel stúdiójába, hogy megnézzük, kik ébresztik az országot. A két műsorvezetőt és a szerkesztőt, Marcellát nem tudtuk megelőzni, már a stúdióban ülnek.
– Ötkor itt vagyok, hogy rendezgessem a híreket – mondja Anita, aki mindennap csinosan, kisminkelve érkezik.
– Én fél hatkor – veszi át a szót Endre. – Összeállítom a zenei tartalmat, megszólalásokat, átnézem az újságokat, köztük a Borsot. Egyeztetünk Anitával, és bárki, bármit mond, én főzöm a kávét! És hatkor start!
És el is indítja a műsort a szokásos beköszönéssel: „Jó reggelt! Jó utat! Jó munkát!” Felhívja a hallgatók figyelmét a hidegre azzal, hogy reggel meglátszott a lehelet. Erre azonnal özönlenek az SMS-ek. Van, aki azt írja, hogy jeget kellett kaparnia a kocsijáról, más azt, hogy Piliscsabán mínusz egy fok van. Majd hajba kapnak Anitával, mert Endre nem emlékszik arra, hogy majd húsz éve, négy évig egy rádiónál dolgoztak.
– Mintha házasok lennénk, civódunk – legyint Anita.
6.42-kor szól az I will always love you, Anita a Borsból mond sztárpletykákat, egyet pont Withney Houstonról. Míg Bonnie Tyler az I need a herót énekli, megreggelizünk. Kapunk igazi retro vajas zsemlét párizsival, piros arannyal és kakaót. Ekkor szóba kerül a család, ugyanis háromnegyed nyolckor be szoktak jelentkezni telefonon mindkettőjüknél. Endrének két lánya van, tíz- és tizenkét évesek. Arról kérdezzük őket, mennyire rossz, hogy nem lehetnek ott a gyerekekkel a reggeli készülődésnél?
– Már nem szoktam sírdogálni, évek alatt megszoktuk – mosolyodik el Anita. – Rossz, hogy nem én viszem iskolába, de jó, hogy a férjemmel ilyenkor megbeszélik az apa-fiú dolgokat. De a tízóraiját én csomagolom hajnalban.
Csajos dumálás közben kiderül, Anita egy vakrandin találkozott először a férjével. Mindketten rádióztak, de sosem egy helyen, ezért egy barát-kolléganő hozta össze őket. Endre azt árulja el, hogy mielőtt kezdődik az adás, pár percre le szokott dőlni a kanapéra, amit meditációs tréningnek nevez. Elmúlt háromnegyed tíz, szóba kerül, hogy mivel ütik el az időt adás után.
– Dél körül lefekszem másfél órára. Egyébként mosok, tornázgatok, ez az én időm. Aztán négyre megyek a gyerekért a suliba, utána gubbasztok a játszótéren – sorolja Anita.
– Ha tehetem, megyek a lovardába. Hat éve szerettem bele ebbe a sportba. A minimális apai szabadidőmet erre fordítom. A délutánt a lányaimmal töltöm. Nem szeretek napközben aludni, inkább korán, tíz körül fekszem – fűzte hozzá Endre.
