A jódhiány az egyik leggyakoribb hiánybetegség a világon. A WHO felmérései szerint csaknem kétmilliárd embert érinthet kisebb-nagyobb mértékben.
Az emberiség nagyjából egynegyedénél fennálló jódhiány arra is visszavezethető, hogy a termőföldekben egyre kevesebb a jód, így az az élelmiszerekbe sem kerülhet át. Szerencsére sok élelmiszert dúsítanak jóddal, de ez sokszor még kevés a szervezetünk megfelelő működéséhez.
A jódot Bernard Courtois (1777–1838) francia gyógyszerész, vegyész fedezte fel 1811-ben. Bár csak nyomelem, súlyos problémákat okoz, ha a szervezet nem jut hozzá elég mennyiségben, ezért mindenképpen gondoskodni kell a pótlásáról. A jódnak fontos szerepe van a szervezet normális működésében, de túladagolása is súlyos következményekkel jár.
A jód a pajzsmirigy által termelt két hormonban is jelen van, amelyek egyike, a tiroxin serkenti a növekedést. Alapja a csontosodási folyamatnak, az agyszövet-fejlődésnek, tehát a szervezet normális fejlődéséhez elengedhetetlen. A jód hiánya a pajzsmirigy megnagyobbodásához vezet, amit hétköznapi nyelven golyvának hívunk. A gyarapodással párhuzamosan csökken a tiroxin termelődése, és ennek már súlyos következményei vannak. Ilyen a fiatalkori szellemi visszamaradottság, súlyosabb esetben az aránytalan törpeség, felnőtt korban a mozgás és a gondolkodás lassulása, elhízás vagy étvágytalanság.
Tünete lehet még a pánikbetegség, a fázékonyság, a terhesség első és utolsó hónapjaiban a vetélés, és a csökkent szellemi fejlődés. Az utóbbi esetek miatt várandós és szoptató anyukák esetében különösen fontos a fokozott jódigény kielégítése.
