Bizarr művészet - ezt a címet viseli sorozatunk, melyben világhírű alkotók (legyenek azok írók, festők vagy épp színészek, zenészek, rendezők) megdöbbentő, megbotránkoztató, sokszor sötét titkairól rántjuk le a leplet. Most egy olyan bűntény részleteit elevenítjük fel, ami kétségtelenül a világ filmtörténelmének egyik legkülönösebb epizódjába vezet el minket.
A filmtörténelem kétségtelenül legbizarrabb bűnténye Észak-Koreához köthető. Kim Dzsong Il - még mielőtt az ország vezetőjévé lépett volna elő - közel tíz évig tartott fogva egy dél-koreai sztárrendezőt és -színésznőt, hogy felvirágoztassák a helyi filmipart. A párosnak csak akciófilmekbe illő szökést követően sikerült elmenekülnie a leendő diktátor karmai közül.
Choi Eun-hee Dél-Korea egyik legnépszerűbb színésznője volt a hatvanas-hetvenes években. 1978. januárjában épp Hong Kongban járt, ahol épp egy színészakadémia nyitásáról egyeztetett a helyiekkel - ekkor rabolták el és vitték Észak-Koreába. Kim Dzsong Il azonban a diplomácia és a negédesség köntösébe csomagolta az emberrablást: egy luxusvillában szállásolta el Choi-t, körbevezette a fővárosban, múzeumokba vitte - így a színésznő túlságosan későn jött rá, hogy ha akarna sem távozhatna, és jelenlétének egyetlen célja van: hogy sakkban tartsák vele volt férjét, az ünnepelt dél-koreai rendező Shin Sang-okot, akitől két évvel korábban vált el.
Shint hat hónappal Choi után rabolták el, ugyancsak Hong Kongból, és noha ő is jó bánásmódban részesült eleinte, hamar átlátott a megtévesztésen, és kétszer is megpróbált elszökni. Kim Dzsong Il ezt már nem nézte jó szemmel, és börtönbe záratta öt évre.
Fimek az emberrablóknak
Miután Choi-t kiengedték a börtönből, hosszú évek után újra találkozhatott volt feleségével, Shinnel - az azonban mindkettejüknek egyértelmű volt, hogy Észak-Korea nem fogja őket szabadon engedni. Ekkor derült ki az is számukra, mi volt elrablásuk célja. Kim Dzsong Il - aki ekkor már az ország második legbefolyásosabb embere volt - nemzetközileg is ismertté és elismertté akarta tenni az észak-koreai filmipart. Szabad kezet adott a rendező-színésznő párosnak, akik végül 1984 és 1985 között hét mozit készítettek. Közülük a legismertebb és legsikeresebb az 1985-ös Pulgasari, ami gyakorlatilag egy Godzilla-jellegű szörnyfilm.
Akciófilmbe illő szökés
Noha Kim Dzsong Il engedélyezte, hogy a páros megjelenjen nemzetközi filmfesztiválokon és eseményeken (természetesen testőrséggel, akik biztosították, nehogy meglépjenek), azt megparancsolta nekik, hogy a sajtónak csakis úgy nyilatkozhatnak: ők Észak-Korea vendégei, és önszántukból mentek az országba. 1986 március 12-én azonban Bécsben mégis lehetősége nyílt Choi-nak és Shinnek a szökésre.
Épp támogatókat kerestek Észak-Korea új filmeposzához, és egy újságírót láttak vendégül a hotelszobájukban, az őröket pedig valahogy sikerült meggyőzniük, hogy egy rövid időre hagyják magukra őket. Tudták: nem valószínű, hogy újabb lehetőségük adódik, így kiszöktek a szállodából, taxiba ültek, és az amerikai nagykövetség felé vették az irányt, hogy menedékjogot kérjenek. Észak-koreai testőreik egészen a nagykövetségig üldözték őket - ráadásul a rendezőnek és a színésznőnek az út utolsó részét (pont úgy, ahogy egy fordulatos akciófilm forgatókönyve is megkívánná) futva kellett megtennie.
Végül menedékjogot kaptak, és az Egyesült Államokban éltek évekig. Shin Sang-ok 1994-ben, Choi Eun-hee 1999-ben tért vissza Dél-Koreába. Észak-Korea mindvégig tagadta a kettős emberrablást. Kitartóan állították: a rendező-színésznő páros önszántukból töltött el közel egy évtizedet az országban.
