„Boldogan, felhőtlenül telt a nyári szünet a gyerekemnek. Múlt hétfő óta azzal küzdök, hogy sírva megy iskolába” – panaszolta a Borsnak Kinga Budapestről, aki szerint valószínű, hogy a többiek piszkálják is a másodikos fiát.
Kozma-Vízkeleti Dániel pszichológus azt tanácsolja: a szülő álljon a gyerek mellett, hallgassa meg minden keserűségét, fájdalmát! Tudatni kell vele, hogy számíthat ránk, megértjük őt. Töltsünk együtt minőségi időt a gyerkőccel, ehhez jó választás lehet egy ilyen élethelyzetre passzoló mese is, amit este apa, anya olvas fel. Csökkenteni kell a szülő aggodalmát is, hiszen sokszor az ő feszültségeire, kételyeire reagál a gyermek. Nemcsak a suliban nehéz lenni, szülőként az iskolában hagyni a gyereket sem könnyű.
Ha a gyerek azt panaszolja el, hogy piszkálják valami külső tulajdonsága miatt, az a jó reakció, ha elmeséltetjük, és együtt érzünk vele. Hazudni sosem szabad! Ha nagy a gyerek füle, meg kell értetni vele, hogy mi így szeretjük! Vagy rámutathatunk konkrét példával is: apának is nagy a füle, mégis 30 éve vele él anya. A tanító nénitől érdemes segítséget kérni, ha szükséges „használati útmutatót” is adhatunk a lurkónkhoz, hiszen közös érdek, hogy a gyerek fejlődjön. A tanár–szülő harc nem vezet sehová.
