Hegedűs D. Géza Ibrányban látta meg a napvilágot, onnan indulva lett Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának tagja. Nagyapja, miután megépítette a város moziját, mozigépészként végezte munkáját. A kis Géza ott szeretett bele a színészetbe.
Úgy tudom, Debrecenben, a technikumban hadilábon állt az úgynevezett műszaki tantárgyakkal.
Így van. Épületgépész szakra jártam, ahol többek között hatalmas darukat, földgépeket kellett tervezni. Nyáron pedig Budapesten voltunk szakmai gyakorlaton. Munkásszállón laktunk, én pedig a pesti rokonaimnak köszönhetően a gyakorlatok után ismerkedtem a nagyvárossal. Soha nem voltam addig Budapesten, számomra unikumnak számított, hogy eljutottam a Metro klubba, aztán láthattam Szörényiéket a törzshelyükön, ahol rájuk is köszöntem. Elmehettem moziba is, ahol a Halál ötven óráját néztem meg. És egy belvárosi séta közben még a Pesti Színházhoz is eljutottam, ahol azonnal jegyet vettem az Őrült naplójára. Darvas Ivánt akkor láttam először a színpadon.
Bátor ember az, aki egy szabolcsi településről Budapestre mer költözni. Tudta, hogy mibe és hová csöppen?
Nem, de mivel már tudtam, hogy színész akarok lenni, vállaltam a kockázatot.
A főiskola elvégzése után a Vígszínházba került.
A színjátszás óriásaival koptathattam a színpadot. Például Darvas Ivánnal, aki a legelegánsabb színész volt a szememben. Vagy Pap Verával, akivel évtizedekig játszottunk a különböző darabokban, és a színészkirálynővel, Ruttkai Évával. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem őket, és partnerüknek tekintettek.
Alig múlt harminc, amikor átállt a túloldalra, rendezni kezdett. Mi motiválta?
Hályogkovácsként kezdtem, Tordy Gézának köszönhetően. Géza kért fel arra, hogy Veszprémben rendezzem meg a Kőműves Kelement, aminek olyan sikere lett, hogy több százszor a színpadra került. Még külföldön is bemutattuk.
Színész, tanár, rendező, és úgy tudom, akár már professzor úrnak is szólíthatnám. Melyik az igazi Hegedűs D.?
Valamennyi. Színész vagyok, és nem mellesleg imádok tanítani. Büszke vagyok arra, hogy ahol kezdtem 1971-ben a főiskolát, ma 2019-ben, egyetemi tanárként dolgozhatok. Professzor úrnak is szólítanak, de nem ez számít, hanem hogy a diákjaim szeretnek, figyelnek rám, és tudják, bármikor számíthatnak a segítségemre.
Beszélgetésünkre egy nyilvános főpróbáról érkezett. Milyen volt?
Szerintem minden rendben ment. Izgalmas próbatétel, hiszen egykori tanítványom, ifjabb Vidnyánszy Attila rendezi A nagy Gatsbyt. Partnereim között pedig több volt és jelenlegi növendékemmel együtt lépek színpadra, Meyer Wolfsheim szerepében.
