Csodás tájak, finom borok és kellemes beszélgetések teszik felejthetetlenné Villány borvidékét. De kevesen tudják, hogy mennyi törődést, odafigyelést igényel a szőlő, hogy később kiváló nedűként csillapítsa szomjunkat.
Kislányként minden évben a már nyugdíjas nagyimékkal töltöttem az egész nyarat, ugyan Budapesten éltek ők is, de sok volt a rokon Kecskemét környékén, barátok szőlővel szintén vidéken. Minden évben a szüretet vártam a legjobban, akkor ugyanis nagyon sokan voltunk, korán lehetett kelni, későn feküdni, nagyokat nevetni és közösen tippelni, Sanyi bácsi délelőtt tízkor már olyan részeg lesz-e, hogy nem tud feljönni a pince csigalépcsőjén, vagy bírja délig, és akkor alszik el fent a hegyen a tőkék között.
Szintén fogadásokat kötöttünk arra is, hogy Maminak sikerül-e ép idegrendszerrel abban az évben a Papámat megóvni ugyanettől, vagy Sanyi bácsi megint leitatja őt is azzal az iszonyú savanyú és büdös borral, amit a nagypapám mindig utólag megcukrozott, ha otthon voltunk, de ezt Sanyi bácsinak sosem volt szabad megmondani. A részeg férj ágyba tuszkolásának nehézségei ellenére szerette a Mami is, ő ugyanis ilyenkor velem hozathatott magának fürtöket, amit titokban ettünk fehér kenyérrel a présház mögött, mert ő meg cukros volt, a Papa nem engedte volna annyit enni belőle. Szerettem a szüreteket azért is, mert ugyan a Mami és a Papa egész nap egymást korholta, este mégis együtt rötyögtek, mi csintalanságot követtek el ők aznap.
Gigantikus gépezet
Kis szőlő volt ez persze, és mint látszik, a borkészítésre csak addig figyeltem, amíg kézzel nyomkodhattam a fürtöket, és persze sejtem, hogy nyilván abban az időben is egészen máshogy nézett ki egy igazi szőlészetben a borkészítés, mint Sanyi bácsinál a savanyú borral, mégis egészen megdöbbentő volt nekem az a zárt láncú és ipari méretű termelés, amivel a Günzer Családi Birtokon találkoztam. Itt ma már egyetlen kislány és kisfiú sem szaladgál fehér kenyérrel a kezében, és nem is lesz a nagy családi közös munkából délelőtti lerészegedés.
A család évtizedek óta foglalkozik borkészítéssel, amit annak idején fél hektáron kezdtek el. Ma már 22 hektáron folyik a szőlőtermesztés. Günzer Zoltán pincészetének célja, hogy minőségi bort készítsen. A fürtöket ugyan még ma is kézzel szedik, de a taposóasszonyokat már felváltották a különböző gépek, a technika és a 21. század.
Viszlát, betonkád!
A feldolgozóüzemben férfiak és asszonyok tüsténkednek, látszik, hogy mindenki tudja a dolgát.
– A szőlőfürtök a válogatóasztalon keresztül bemennek a feldolgozógépbe, ami nagyon kíméletesen dolgozik. Egészben jönnek ki a bogyók, így megmarad a lé. A kocsányt a rendszer egy tartályba dobja – kezdte Günzer Zoltán.
Az asszonyok a rázóasztalon finom mozdulatokkal válogatják az esetleges éretlen szemeket vagy a kocsány apró részeit, hiszen a minőségi bor készítéséhez ez elengedhetetlen.
A lábunkkal egy vonalban a szőlőszemek megkezdik útjukat a borrá válás folyamatában, ugyanis egy vékony csövön keresztül mennek a tartályok felé. A teli tartályokat faélesztővel leoltják, és már el is kezdődik az erjedés. Persze ez után is van vele teendő, hiszen legalább napi háromszor át kell forgatni nyolc-tíz napon keresztül. Fénylő palackok csillognak szigorúan fektetve, a címkézésre várnak, amit szintén a család végez a birtokon.
– Fél hektárral indult el a családi bortermelés, volt egy-két hordó, és betonkádban erjesztettünk. Az egy nagy pillanat volt, amikor a betonkádat szétvertük – mesélte nevetve Zoltán.
A csapatszellem örök
Fia, Norman közgazdaságtant tanult. Számára egyértelmű volt, hogy a borászattal szeretne foglalkozni. Míg édesapja a szőlőben van, ő inkább az irodában tölti az idejét a márkaépítéssel. Édesanyja a vendéglátásban veszi ki a részét, hiszen fogadnak nagyobb társaságokat borkóstolásra. A 21. század tehát ide is betört, de azért a birtok megmaradt családi vállalkozásnak.
Sosem áll a munka
– A talaj adottságai, az éghajlat a vörösborszőlőknek felelnek meg leginkább, így a villányi borvidéken 96 százalékban vörösborszőlő terem. A Jammertál-dűlő például az igazán nagy testes vörösboroknak a termőterülete. Fontos a meredekség, hiszen a szőlőnek nem kell sok víz. Nagy esőzéseknél elvizesedhet a bogyó, ha nem elég meredek a terület – fűzi hozzá Zoltán.
Gyakran játszanak a tűzzel, hiszen próbálják a legjobbkor szüretelni a szőlőt. Ilyenkor megvan a veszélye, hogy bejön egy nagy esőzés, ami késleltetheti a szüretet. Itt a munka szinte sosem áll meg, egész évben dolgozni kell a szőlővel. Decemberben kezdődik a metszés, de folyamatosan rendben kell tartani a területet a talajműveléshez, permetezéshez.
Ősszel az újborok palackozásának ideje van. Az újbor idei szüretelésűt jelent, és frissen az igazi. Az óbor az, amit tölgyfahordókban érlelnek egy-két évig. Ilyenkor a barrique hordó pörkölt aromája kerül a borba, miközben a mikrooxidáció során folyamatosan érik.
