Sokan ismerik a parányi éttermet a Belváros szívében, ahol mintha megállt volna az idő. Kockás abrosz, szódásszifonok, málnaszörp, húsleves és töltött paprika – a Kádár étkezde volt a kedvenc helye Puskásnak és Gobbi Hildának is.
Forrás: Csányi Kriszta
Azt hitték, a főtitkáré a hely
A legenda szerint a Kádár étkezde védettséget élvezett, mert a hatóságok úgy vélték, Kádár Jánosé a hely, vagy legalábbis a tulajdonost rokoni szálak fűzik az egykori kommunista vezetőhöz. Mint kiderült, valóban Kádáré volt az étterem, azonban egy másiké.
– Az étkezde 1957-ben nyitott meg és a tulajdonosát Kádár Bélának hívták – kezdte a Borsnak Orbán Sándor. –
A Kispipa étterem volt az övé, ám azt államosították, cserébe megkapta ezt a helyet, ahol nyomda működött egykor, de megszűnt. Aztán a saját nevéről keresztelte el az éttermet. Kádár Béla és felesége kezdetben a baráti társaságának főzőcskézett, és mivel nagy focirajongók voltak, az akkori MTK-sok is mind itt ettek – mesélte a Borsnak a tulajdonos.
A kommunizmus alatt újságírók, művészek, sportolók törzshelyévé vált a hely, az egyik ikonikus étel, amit még az öreg Kádár – vagyis az eredeti tulaj – erdélyi receptje alapján készítenek, a sólet. A vendégek állítják, itt készítik legjobban. Titka a fűszerezés, a füstölt köröm és a füstölt tarja. De persze készül itt húsleves, töltött paprika, brassói és rántott hús is.
Negyven éve dolgozik itt Katika
Kellemes érzés tölti el az embert, amikor a régmúlt legendás alakjait pillantja meg a szocreál étkezde falain. Puskás Öcsi, Gobbi Hilda, Kabos László is tiszteletét tette itt.
– Sajnos sokan meghaltak azok közül, akik annak idején rendszeresen jártak ide. Nekem Gobbi Hildához sajnos már nem volt szerencsém. Annak idején Sanyika még pici volt, amikor fel-alá szaladgált itt, és most a kisfia, az én unokám teszi ezt – vette át a szót az étterem pincére és üzletvezetője, Katika, aki nem más, mint Bárdosi Sándor olimpiai ezüstérmes birkózónk édesanyja, és már negyven éve dolgozik itt.
– Az, hogy mennyire közvetlen itt a légkör a vendégek és a kiszolgálószemélyzet között, mi sem bizonyítja jobban, mint ami a sydney-i olimpia alatt zajlott, 2000-ben. A vendégek hatalmas csokrokkal és a friss újságokkal jöttek köszönteni hosszú napokon keresztül ide, a város legtávolabbi pontjairól. Nem győztem fogadni a gratulációkat – mesélte büszkén Katika a Borsnak. Bárdosi Sándor azon az olimpián ezüstérmet nyert.
Nem találta a vendég a protézist
Tulajként maga Sándor is egész nap az étkezdében van, mi több, nála kell fizetni: pontosabban, egy kis asztalnál ülve üti be azokat a tételeket, amiket a vendégek bediktálnak. Mivel folyton bent van, tanúja lehetett annak a kínos történetnek is, amikor az egyik vendégnek eltűnt a protézise. Felkutatták az egész étkezdét, végül a moslék között találták meg: kiderült, hogy a vendég a tányérján hagyta, azt pedig a maradékkal együtt a moslékhoz öntötték. Persze azt nem árulta el, ki volt a szerencsétlenül járt illető, melyik híresség… Rengeteg olyan vendég volt, aki annyira szeretett ide járni, hogy még betegen is eljött. Volt, aki a halála előtt egy órával még itt evett.
Arról nem szól a fáma, hogy az igazi Kádár, a volt MSZMP-főtitkár valaha járt-e itt, de nem valószínű, talán a névazonosság miatt sem.
Szia, köszönöm és finom
