Még szakadtan is megér több tízezret egy régi tízforintos bankó – nem vitás, hogy továbbra is megéri pénzbe fektetni. Bár minden gyűjtő 50-es érmékkel kezd, az új 100-asból is biztosan betáraznak, hisz húsz év után új anyagból gyártják, hogy ne tehesse tönkre az automatákat.
Ahogy az emberek közösségekbe verődtek és városállamokba szerveződtek a történelem során, szükségessé vált, hogy legyen egy közös, mindenki számára elfogadott értékrendszer. A csere alapja pedig bármi lehetett, ami valamilyen értéket közvetített.
– Több kultúrában hamar felismerték, hogy a nemesfémek alkalmasak betölteni a pénz szerepét, de Spárta kivételt képezett. Még a pénzt is vasból készítették, mert arra törekedtek, hogy senki ne lehessen nagyszerűbb, akár díszesebb másoknál – mondta a Borsnak Krizsán Pál történelemtanár.
Pénz helyett fűszerrel és prémmel fizettek
A nagy értékeket aranyban, a kisebbeket ezüstben fejezték ki. Az ennél is kisebb értékkel bíró dolgokat rézben vagy bronzban. A nemesfémek értéke attól függött, melyik fémből mekkora volt a kínálat. Persze ez nem tudta követni a gazdaság növekedését, így gyakran hiánycikk volt a pénz. Sokáig Európában a pénzhiány miatt prémekkel és fűszerekkel lehetett csak fizetni.
Az inkák és a maja népek például nem értették a hódítók arany és ezüst utáni vágyakozását, ugyanis náluk a nemesfémek vallási szerepet töltöttek be. Az arany a napot, az ezüst a holdat jelképezte, egyáltalán nem használták fizetőeszközként. Idővel megjelent a hitelpénz, amivel egy tartozást képviselő papírdarabot pénzként kezdtek el használni a kereskedelemben.
Később megjelentek a bankok, amelyek a nevükben adtak ki ilyen váltókat, és vállalták, hogy a váltó tulajdonosának aranyban fizetik ki az összeget. Ezek voltak a mai bankjegyek ősei, ezeket már mindenki elfogadta fizetőeszközként. Később az államok egy idő után saját bankjegykibocsátásba kezdtek, és onnantól már csak ezekkel lehetett fizetni.
Rossz állapotban is értékes
Sokan gyűjtik azokat az érméket, bankókat, amik ritkák és jó állapotúak. Egy gyűjtő számára ezek a darabok a vonzók.
– Igazából minden pénz limitált, csak az a kérdés, mekkora az a limit – mondta a Borsnak Torbágyi László, aki 1946 utáni magyar forintokat gyűjt. Sokan gyűjtik az ötveneseket, hiszen ezekből sokat adnak ki, vonzó a kezdő gyűjtők számára.
A különleges veretekből kétmilliót szoktak kiadni. Az eredeti ötvenforintosból, aminek kerecsensólyom van a hátoldalán, minden évben kiadják legalább a forgalmi sorokba való mennyiséget, de néha harminc-hetven milliót is. A legelső ilyen különleges ötvenes az Európai Unióhoz csatlakozás alkalmából készült, ebből egymillió darabot adtak ki – mondta László.
Azt, hogy mikor adnak ki ilyen különleges ötvenforintost, csak a kiadás napján tudják meg hivatalosan a gyűjtők. Az Országház mellett van a Magyar Nemzeti Bank boltja, ahol tíz darab ötvenforintost megvásárolhat az ember egy ötszázasért, tehát nincs felára. Persze akkor kerül sokba egy érme, ha már nem lehet beszerezni. Az uniós ötvenes ára Ferencnél most 690 forint.
Egy 1946-os tízforintos bankjegy például olyan ritka, hogy ha rossz állapotú, akkor is megér körülbelül ötvenezer forintot. Egyébként Budapesten rendszeresen vannak börzék gyûjtôknek, ahol a elcserélhetik, megvásárolhatják egymástól a különleges érméket, bankókat.
Csak néhány ezres a régi papírtízes
A klasszikus zöld Bartók-ezreseket 1983-ban kezdték el nyomni, és készítettek belőle olyat, amiben már van fémszál. Akinek ilyen lapul a padlásán, annak nagy szerencséje van, ugyanis egy ilyen fémszálas ezres már háromszázezer forintot is érhet, ha hibátlan állapotban van. Ugyanakkor az olcsó papírból készült, hibátlan tíz-, húsz-, ötven- és százforintos bankók nem drágábbak néhány ezer forintnál.
Míg régen a pénzeket a legdrágább nemesfémekből készítették, ma már ez másképp történik: a mai fémpénzeket réz, nikkel és cink ötvözetéből állítják elő. A mai egységes érmesort a Magyar Nemzeti Bank 1993-ban kezdte kibocsátani. A bicolor százforintos 1996-ban érkezett, 2009-ben pedig a bimetál 200 forintos érme.
A sorozat egyik oldalán egy-egy magyar vonatkozású motívum látható, mint például a Lánchíd képe – amit az emberek szavaztak meg – a kétszázason vagy a fehér nagykócsag az 5 forintoson. Az érmék előlapját Kósa István, hátlapját pedig Bartos István tervezte. A bicolor 100 forintos és a bimetál 200 forintos érme teljes egészében Kósa István munkája.
Október 1-jével húsz év után új százforintos érmét vezetnek be. Külső megjelenésre nem változik, de acél helyett réz, nikkel és cink ötvözete lesz. Erre a korszerűsítésre azért van szükség, hogy az érmeelfogadó automatákat ne tehesse tönkre. A készpénzforgalomban azonban csak 2020 májusában találkozhatunk az új százasokkal, így a gyűjtőknek még várniuk kell.
A mosás sem árt neki
A polimer alapú bankjegyek nemcsak tartósabbak, hanem vízállóak, sokkal nehezebben használódnak el, könnyebb tisztán tartani, macerásabb hamisítani, ráadásul még rendkívül jól is néznek ki – az ausztráloknál már bevezették a műanyag alapú bankjegyet, ami minden piszoknak ellenáll. Akár kétszer vagy háromszor tartósabbak is, mint a hagyományos bankjegyek, így ritkábban kell cserélnie ezeket a nemzeti banknak. A hagyományos anyagú papírpénzeket a kormányoknak általában négy és fél évente cserélni kell.
