Ha csak egy kis időre is, de el akar költözni Baktakékről az az apa, akinek 8 hónapos kisfiát gázolták halálra a járdán. Sándortól a gázoló szülei bocsánatot kértek, vétkes fiuk viszont felszívódott a faluból.
Nap mint nap, ahogy kilép a házából, élete legszörnyűbb tragédiájával szembesül Molnár Sándor és családja a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Baktakéken. Mint azt a Bors megírta: az édesapa két hete sétált ki élettársa elé a házukkal szemközti buszmegállóba, ahova babakocsiban magával vitte alvó, nyolc hónapos kisfiát, Sanyikát is. Ott, a járdán gázolta el az arra ralizgató falubelije és egyben régi jó barátja, Márk a Ladájával. Sándor csak könnyebben sérült meg, kisfia lényegében azonnal meghalt.
– Minden egyes nap látom azt a helyet, már nem bírom tovább! Úgy érzem, egy időre el kell költöznöm. Csak hát anyagilag szinte teljesen lenulláztuk magunkat a temetéssel, szóval bármilyen segítség jól jönne – mondta elcsukló hangon a gyászoló családapa, aki albérletet nézeget, hogy pár hónapra elmehessen a faluból. Gyerekkori barátja, Márk ezt már megtette, ugyanis a tragédia óta nem találkozott vele, állítólag eltűnt a környékről. A férfi szülei azonban – habár ők nem tettek semmi rosszat – nem bírtak a lelkiismeretükkel, és ellátogattak Sándorékhoz.
– Nekik is megmondtam: rájuk nem haragszom, ők nem tehetnek semmiről, így nem nekik kéne bocsánatot kérniük. Egyetlen ember tehet róla. Neki azonban nem is tudnék megbocsátani, hiszen elvette tőlem a fiam. Mióta megkapta a végtisztességet, minden egyes nap kimegyünk hozzá a temetőbe. Ép ésszel ezt nem lehet kibírni – mondta könnyes szemmel Sándor. Az apában a kislánya, Maja tartja a lelket, és a négy hónap múlva megszülető gyermeke:
– Még nem tudjuk a nemét, de az nem is érdekes, csak az, hogy egészséges legyen, és a karomban tarthassam. Fogunk majd mesélni a bátyjáról neki, akit, sajnos, nem ismerhetett meg, és a fényképét is megmutatjuk majd neki, hogy sose feledje.
