Galambos Lajos a bíróság folyosóján és a börtönhónapok után is készségesen nyilatkozott, mesélt, válaszolt a média kérdéseire. Ám ezzel nem mindenki értett egyet a családjában. Többek között felesége sem, aki hiába kérte férjét, hogy szerepeljen kevesebbet.
Szeptemberben volt négy éve, hogy a közműlopással megvádolt énekest, Galambos Lajost és feleségét elhurcolták a boldogasszonypusztai birtokukról, ami a trombitás számára azóta egy keserves csata helyszíne. Felesége, Boglárka azonban egy menedékként tekint a hatalmas kúriára, ahol szerinte Lajcsi is jobban tenné, ha csöndben meghúzná magát.
A feleség, Boglárka ugyanis egyre kevésbé bírja elviselni a Dáridó atyjának, hogy állandó jelleggel kiteregeti a magánéletüket.
– Sosem fogom elfelejteni azt a napot, ahogy a börtönben eltöltött 125 napot sem. Bár szabadlábra helyeztek, mégsem érzem magam addig teljesen szabadnak, amíg le nem zárul az ügyem, és ki nem derül az igazság. Az, hogy olyas valamiért bűnhődtem, amit nem követtem el – kezdi a Bors Extrának adott exkluzív interjújában Galambos Lajcsi, aki négy hónapon keresztül nem ölelhette magához a gyermekeit és a szeretteit. – Egy életen át fogom cipelni ezt a terhet, függetlenül attól, hogy hogyan, és mikor fog lezárulni az ügyem.
2016 áprilisában jelent meg az Elfújom az igazságot című könyvem, ami a börtönben eltöltött 125 keserves napomról szól. Arról a 125 napról, amikor a szomszédos cellákban ülőknek játszottam egy olcsó szintetizátoron az Aranyesőt, miközben nézettségi rekordokat döntöttem a tévében, világsztárokkal léptem fel, miniszterelnököknek zenéltem. Arról a 125 napról, amikor száz forintot kellett fizetnem azért, hogy mossanak rám a rácsok mögött, pedig jól kerestem, megvehettem magamnak, amire vágytam.
De volt 125 nap, amikor egy kétszer háromméteres zárkában töltöttem egy napból huszonnégy órát, holott egy szép, nagy birtokon lakom a családommal, akiket 125 napig nem ölelhettem magamhoz, nem csókolhattam meg őket. Persze nem Galambos Lajosként, hanem egy rabként, akinek a neve: SD 25-14 – emlékezett vissza élete legkeservesebb időszakára a nagycsaládos édesapa, akinek rajongói és szerettei támogatása a legfontosabb, ám az utóbbiak között akadnak olyanok, akik egyre inkább elfordulnak tőle.
– Nem tagadom, a házasságom igencsak megsínylette a bírósági ügyemet, úgy is fogalmazhatnék, hogy ráment a kapcsolatunk. Nem tolerálja az ezzel kapcsolatos nyilatkozataimat, úgy érzi, hogy kiteregetem a magánéletünket, csakhogy én mindig is a nyilvánosság kereszttüzében éltem. Ez nem a meghurcoltatásomtól fogva van így, hanem évtizedek óta.
Ő is erős személyiség, én is az vagyok, és ebbe nem is hagyok beleszólást. Vannak dolgok, amik nem képezik a megbeszélés tárgyát. Ez például ilyen. A mindennapjainkon rontanak ezek a csaták, de nemcsak Bogi van ezen az álláspontom, hanem más hozzátartozóm is.
Szerintük teljes mértékben el kellene határolódnom a szerepléstől, de könyörgöm, közszereplő vagyok. Hogy nézne az ki, ha „elmenekülnék”? Azzal szerintem inkább azt sugallnám, hogy vaj van a fejemen. Ami nincs. És különben is. Ha nem adsz enni a farkasnak, akkor rabol magának – mondja Lajcsi, akinek imádott öccse a másik, aki nem nézi jó szemmel a médiafelhajtást.
– Olyanok vagyunk, mint a tűz és víz. Pisti sokkal zárkózottabb típus, mint én. Többek között ő az egyik hozzátartozóm, akire az előbb céloztam, hogy nem szereti az ügyemmel kapcsolatos megnyilvánulásaimat. Ez van – vallja be elkeseredett az édesapa, akiért gyermekei azonban tűzbe mennének.
– Lala pénzügyi területen dolgozik, és teljesen elhatárolódik a médiától, míg Istvánka nyitottabb a szereplésre. Most fog egyetemre menni, nemzetközi managementet tanul, és az is felmerült benne, hogy ügyvéd lesz.
Nyilván elsősorban az én ügyem sarkallja a jogi pályára, szeretne engem védeni. De nagyon remélem, hogy mire ő elvégzi a jogi egyetemet, addigra az én ügyem már tisztázódik – zárja bizakodva Galambos Lajcsi, aki a Bors Extra magazin pénteken megjelenő lapszámában még többet mesél családi életéről.
