Kicsit sántikálva érkezik meg a Dobó térre az egri postás, Gyönki István. Nem hiába ő nyerte meg idén a Postás Példakép Díjat: fájó tyúkszeme sem tántorítja el attól, hogy mindenki rendben és időben megkapja csomagját a hevesi megyeszékhely Lajosváros nevű részén.
Forrás: Vaskó Tamás
Érezhetően megváltozott a 47 éves, hatgyerekes postás, Gyönki István élete azzal, hogy őt tartották az ügyfelei idén a legalkalmasabbnak az egész országban a Postás Példakép Díj bezsebelésére. Ahogy egyik címtől a másikig gyalogol, öt perc sem telik el köszönés és gratuláció nélkül. Még a boltba sem tud úgy elmenni, hogy ne szólítaná meg valaki, és mondaná el neki: büszke rá.
– Nem számítottam rá, hogy én nyerek. Nagyon erős volt a mezőny, többen már az előző években is jelöltek voltak – mondja szerényen a Borsnak a levélkézbesítő. Az egri 1-es számú posta munkatársa 17 éve dolgozik ezen a területen lelkesen és optimistán, amit a lakók is éreznek rajta, nem hiába kapott oly sok szavazatot.
– Azt szeretem a legjobban a munkámban, hogy kötetlen, emiatt szabad vagyok. Nem kell egy irodában ülnöm. És az ügyfeleket is nagyon kedvelem – emeli ki István, aki ugyan választhatná azt is, hogy kerékpárral viszi ki a leveleket, de ő tekerés helyett inkább gyalogol. Van úgy, hogy nyolc kilométert is naponta, ami azért sem lehet egyszerű, mert a táskája 10-12 kilót nyom a vállán.
– A postától gyalog megyek végig a területemen, hazafelé pedig felszállok a buszra. Nekem ez nem okoz gondot. Néha egy-egy lakó megkínál üdítővel, van, hogy étellel is. Olyankor pár percre megpihenek, aztán megyek tovább – magyarázza a kézbesítő.
Van olyan ház, ahol jó mélyen be kell nyúlnia a kerítésen a postaládához, de az ő területén nincsenek nagytestű kutyák, így ő nem hord sípot a táskájában. Ám vannak kollégái, akik máshogy nem tudják bedobni a küldeményeket, csak ha a síppal arrébb tessékelik a négylábúakat.
Istvánnak a munka után kezdődik a második műszak. Hat gyermeke mellett sosem unatkozik. A legnagyobb már gimnazista, a legkisebb 15 hónapos.
– Aznap, amikor megtudta a családom, hogy győztem, későn értem haza, de egy üzenettel vártak. Kiírták az ajtóra, az üzenőfalra, hogy te vagy a legjobb – idézi fel István. – A munka és a gyerekek mellett nem nagyon van szabadidőm, de ha esetleg mégis akad, szeretek filmet nézni vagy zenét hallgatni. Ha egyszer sok időm lesz, Stephen King-regényeket fogok olvasni – mosolyog az év példaképe.
