A Reimssszel és a francia válogatottal is csillogott, közben három évre elugrott Madridba három BEK-et nyerni, majd hazatért – ami csapattársának és jó barátjának, Puskás Ferencnek nem adatott meg –, csak hogy a labdarúgók jogaiért harcolhasson. Raymond Kopa elé a 20. század végén is csak Michel Platinit és Zinédine Zidane-t helyezték a franciák a maguk öröklistáján.
Ma támadó középpályás lenne, az ötcsatáros játékban valamelyik csatárposzt volt az övé, az ötvenes évek végének nagy Real Madridjában például a jobb szélen jutott neki hely. Onnan lett háromszoros BEK-győztes és 1958-ban nagy fölénnyel a France Football első francia aranylabdása, no meg 1956 után egyedüliként az első négy Aranylabda-szavazás dobogósa.
Igazi európai sors a krakkói származású hithű katolikus Kopaszewski családé. A nagyszülők megannyi honfitársukkal együtt a Ruhrvidékre költöztek, a szülők onnan tették át székhelyüket idővel Franciaországba – itt született meg 1931-ben közel a belga határhoz közeli kis bányásztelepülésen, Noeux-les-Mines-ben Raymond Kopaszewski. Mivel a nyelvet alig beszélte, az iskolában meggyűlt a baja a tárgyakkal, mígnem a második világháború német megszállása idején a legenda szerint egyszerűen ellopott egy messzire rúgott bőrlabdát a focizó német katonáktól („Ez is egy módja az ellenállásnak, nem?” – nyilatkozta később az esetről), és örökre megfertőződött a sportággal.
Népsport magazin kéthetente szerdán a Borsban - keresse az újságárusnál!
Olvasson kényelmesen: fizessen elő a Borsra!
Ettől persze még a bányában dolgozott, mint környezetében szinte mindenki, ám 1947 októberében egy munkahelyi balesetben roncsolódott bal kezének hüvelyk- és mutatóujja. Ezeket részben amputálni is kellett, a felszínre került, és mivel időközben az ügyes kissrácot szerződtette az USA Noeux-les-Mines, hivatalosan kazángyártó munkakörben foglalkoztatta tovább a bányatársaság. De ekkortól már a futball volt az első.
A teljes cikket keresse a Népsport magazinban.
