Köszön, rendre utasít, elbúcsúzik – Norbinak, az ötéves jákó papagájnak be nem áll a szája. A biatorbágyi ház kutyáit is ő utasítja rendre, ha elengedik magukat a négylábúak.
Forrás: Czerkl Gábor
Norbi, a beszélő jákó papagáj nehezen nyílik meg az idegenek előtt, persze ha megismeri a különböző hangokat, hajszálpontosan képes azokat utánozni.
– Van két fiunk, ráadásul több kutyánk és teknősünk is, így előfordul, hogy nem ő van a középpontban – kezdi Szikra Emese, Norbi gazdája. – Ha nem figyel rá senki, képes folyamatosan produkálni magát. A kutyákra előszeretettel rászól. Ha rosszat csinálnak, szinte rájuk ripakodik, nem szabad, ejnye mondja nekik – meséli nevetve Emese.
Ennél már csak az viccesebb, amikor szabadon van és véletlenül odapiszkít. Ilyenkor hajlamos ezt a kutyákra fogni.
– A jákó alapvetően egygazdás, de a nagyfiammal is jóban van, sőt szomorú, ha Dominik köszönés nélkül lép ki az ajtón. Olyankor helyette mondja, hogy csocsi, Norbi! A férjem vállára akkor száll, ha eszik. Ha finom az étel, ottmarad és falatozik. Ha nem, akkor odacsíp és továbbáll – teszi hozzá Norbi gazdája.
Imádja a fabútorokat eszegetni, ami nem sok okot ad az örömre, persze képes arra is, hogy az egész családot megnevettesse. A csőre elé szokta kapni a lábacskáját, megszaglássza és azt mondja, hú, de büdös! Van, hogy Emese orra alá dugja. Persze néha a szomszédoknak is fejtörést okoz a beszélő állat. Nem győztek csodálkozni, amikor Emese elárulta nekik, hogy nem a férje beszélt és fütyörészett egész reggel, hanem Norbi, a család kedvence.
– Előfordul, hogy csetepatét rendez, amikor a kicsi alszik. Ilyenkor elég, ha kivágtatok és csúnyán nézek rá. Már mondja is: pszt legyen, fejezd be! Nagy segítség, amikor szólni akarok a nagyfiamnak. Elég csak egyszer szólnom, ugyanis Norbi addig kiabálja a nevét, amíg ki nem jön a szobájából – meséli tovább.
Emese szerint a telefon csörgését valahogy megérzi, még mielőtt megszólalna, és a halló szóval jelzi is. Ha a család valamelyik tagja hosszasan beszél, képes beleszólni, mondjuk így: na, jól van, most már puszillak!
– Volt olyan, hogy az egyik kollégám visszahívott, mert úgy hallotta, még mondtam valamit. Felvilágosítottam, hogy csak elköszönt a papagájunk – mondja nevetve Emese.
