Az utolsó őszi hónap, a november két olyan nappal kezdődik, amikor nem élő személyt köszöntünk valamilyen ünnepe – születés- vagy névnapja – alkalmából, hanem a már elhunyt szeretteinkre, embertársainkra emlékezünk.
November 1-je a mindenszentek vagy röviden mindszent, az üdvözült lelkek emléknapja. Az eredetileg keresztény ünnep Magyarországon 2000-től munkaszüneti nap.
Tiszteletteljes tisztítás
Sokan összekeverik a halottak napjával, amit 998 óta tart meg az egyház a következő napon, november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Halottak napján általános hagyomány a sírok megtisztítása, feldíszítése és a gyertyagyújtás.
A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, és azért kell mécsest gyújtani, hogy a lelkek visszataláljanak a sírba, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. A halottak napjához tájegységenként és országonként különböző népszokások köthetők. Sokfelé szokás (volt), hogy a halottak számára otthon megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra – de az is előfordult, hogy a sírra is tettek élelmiszert, sőt, az egykor italozó személy nyughelyére poharat és egy üveg alkoholt helyeztek.
Nyugaton bulisabb
Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este, október 31. a halloween ünnep (angolul all hallows’ evening= „minden szent estéje”). Ezen a napon az ünnep fő jellegzetességeként mindenhol megjelennek a töklámpások.
A gyerekek jelmezt öltenek magukra, és a környék házait felkeresve édességet gyűjtenek. A finnországi temetőkben november elsején, sötétedés után több száz ember gyűlik össze, hogy gyertyákkal, örökzöldekkel és más téli növényekkel közösen díszítsék fel a sírokat. Az ősi finn hagyományokra visszatekintő karneváli ünnepségen, a kekrin, nagy lakomákat és italozásokat rendeznek, amelyekből hagynak a már túlvilágon lévőknek is. A legnagyobb ajándékból, amelyet egy finn adhat a másiknak, természetesen a holtak sem maradhatnak ki: különleges illataromákat és füstölőket használnak a szaunák felfűtésekor, hogy megpróbálják visszacsalogatni az ősi lelkeket még egy utolsó szaunázásra.
Áttemetik a testeket
Indonéziában, egy aprócska faluban, Tana Torajában minden harmadik évben kiszedik a holtakat a sírjukból, átöltöztetik, megfésülik, megnyírják őket, aztán körbehordozzák a faluban. Így emlékeznek meg róluk a ma’nene rituálé folyamán, ami „a tetemek megtisztításának ünnepe”. A nőkre új ruhát és köntöst adnak, a férfiakat vadonatúj öltönybe bújtatják. A torajani hagyományok szerint az elhunytakkal haláluk után is foglalkozni kell, mert azok akkor is velük vannak, ha a földi létből eltávoztak.
Színek kavalkádja
Mexikóban a mindenszentek vidám és boldog ünnep, mely még az aztékoktól ered. Ezen a napon a családtagok „együtt ünnepelnek” halottaikkal. November 1-jén kétnapos fieszta kezdődik: az első nap az elvesztett gyermekek emlékének szól, a második napon a felnőttlelkek is megérkeznek.
Sokan a temetőben éjszakáznak, halottjuk kedvenc ételeit eszik és dalait éneklik. A különös szokások közé tartozik, hogy papírmasé csontvázak kelnek életre színes bokrétákkal a fejükön vagy szivarral a szájukban, a gyerekek koponya alakú cukorkákat esznek, a boltok pedig marcipánkoporsókat árulnak. A legfeltűnőbb a színek kavalkádja, amit egy, a fekete gyászhoz szokott külföldi nehezen tud összeegyeztetni a halál fogalmával.
Fény és melegség
Kínában a halottak napja (qingming/csingming ünnep) minden évben április 4-ére vagy 5-ére esik, amikor hagyományaik szerint köszönteni kell a napot, ami elhozza a fényt és a meleget. Ezzel egyidőben a családok felkeresik a meghalt hozzátartozóikat, hogy megemlékezzenek róluk.
Ezen a napon kijelölt területek vannak, ahol fákat lehet ültetni, ami szimbolikusan az új élet születését jelenti. A hagyományok között ma fontos szerepet kap a szórakozás is: táncok, énekek és hosszú kirándulások. Az ünnepi étel a húsos táska, amit az asszonyok készítenek a napközben szedett zöldségekből és ízes húsból.
