Keveseknek adatik meg, hogy felfedezzék Afrikát, a titokzatos fekete kontinenst. A magyar vadász, gróf Széchenyi Zsigmond többször is eljuthatott oda, ráadásul felesége, Mangi néni megóvta különleges képkockáit, így a nagyközönség is láthatja azokat.
Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be a Vadonvilág, gróf Széchenyi Zsigmond nyomában című dokumentumfilmet, mely a rendkívül művelt magyar vadász, utazó, író és Afrika-kutató életéről és utolsó útjának bemutatásáról szól a Denaturált Afrika című utolsó könyve és a felesége által megőrzött hagyaték alapján.
Otthagyta a nejét egy bivalyért
– Az ember részben örül egy ilyen eseménynek, hisz izgalmas, de nagyon fárasztó, lelkileg is megvisel, na meg nem vagyok már húszéves – mondja a Borsnak Széchenyi Zsigmondné Hertelendy Margit, vagy ahogy Széchenyi hívta, Mangi, aki kora ellenére igazán jól bánik a szavakkal.
– Minden részletre másképp emlékszem. Az expedíciónak két része volt, az egyik a vadászat, a másik a fényképezés. A vadászatban elég sok probléma akadt, akkor volt napirenden a függetlenség, itt bennszülöttek, ott angolok. A fotószafarin egy nagyon kedves ember kísért minket, ez a pár nap nagyon kellemes volt. Még a férjem a halála előtt röviddel írt is egy levelet a kísérőnknek, hogy gondolkodik egy újabb fotószafarin. Nagyon művelt és precíz ember volt. Pontosan csinált mindent. Az írással is úgy volt, hogy hetvenhétszer átjavította. Eltépte, újracsinálta, de ennek megvolt az eredménye. Irtó kíváncsi vagyok a visszhangokra.
– A vadásznak a vadszeretet is hozzá tartozik a munkájához. Fals dolog, hogy azt gondolják, a vadász nem szereti és csak leöli a vadat. Nagyon is szereti. Egyszer nagyon meg voltam sértve, mert volt egy bivaly, amit megláttak messziről. Kiugrottak a kocsiból, levette a fejemről a kalapot és otthagytak engem a kocsiban. Volt egy filmgépem. Annyit vetítettem, amikor megjöttünk, hogy tönkrement – meséli Mangi néni.
Bennszülöttnevet kapott Afrikában
A filmből kiderül, hogy Zsigmond egy-egy faj legkiválóbb, legnagyobb példányát szerette volna megtalálni, így a könyvek lapjain meg is jelölte azokat az állatokat, amiket mindenképpen látni akar. Szüleivel gyakran összetűzésbe került, mivel ezek az egzotikus utak igen sokba kerültek. Az évek során „eletette az oroszlánokkal” a vagyonát, vagyis felélte azt.
Afrikában tisztelte a bennszülötteket, mégis rendre utasította őket. Ha Széchenyit zavarta az esti lármázásuk, kiment hozzájuk és leteremtette őket, vagyis „kelelézett”, ami annyit tesz: csend legyen! El is nevezték Bwana Kelelének, vagyis Csendlegyen úrnak.
Elégett a gyűjtemény
A második világháborúban lakása porig égett, megsemmisült a vadászgyűjteménye. Miután 1951-ben kitiltották Budapestről, egy hortobágyi tanyán, tyúkólban élt hetekig, míg le nem tartóztatták. Végül 1953-ban szabadult. Keszthelyen kapott munkát és itt ismerte meg második feleségét, Mangit.
