Mindegy, hogy hegyi patak, széles folyó vagy az Adria partján sétál az ember, gyakran botlik mesebeli apró – vagy nem is olyan apró – kavicstornyokba. Ezek még varázslatosabbá teszik a tájat, de jobb tudni, hogy komoly károkat okoz vele az ember.
Forrás: Instagram
Hajdani idők navigációja
A vízpartokon felépített kavicstornyok tényleg szépek, sokan előszeretettel készítenek róla tökéletes szögben beállított fotót is. Ezek régen más – nem művészi, esztétikai – célt szolgáltak: zarándokútvonalakat, túraútvonalakat jelöltek az építményekkel.
Ma már a térképek, turistajelzések és a GPS miatt ezek funkciójukat vesztették. És kevesen gondolnak csak bele, hogy micsoda károkat okozhat az ember, ha meggondolatlanul cselekszik és nyomot hagy maga után. Újabban több hazai nemzeti park igazgatósága is arra kéri a kirándulókat, túrázókat, hogy szakítsanak ezzel a tevékenységgel. Sőt mi több, arra hívják fel a figyelmet, hogy igyekezzenek minél kevesebb jelet hagyni a természetben.
Ne hagyj nyomot! mozgalom
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága kiadott egy közleményt, amelyben mindenkit megpróbálnak lebeszélni a kétségtelenül sokak kreativitását és ügyességét megmozgató szokásról. Ők egyenesen tiltják a kőtornyok építését. Persze, ez egy világméretű probléma. Hazánkban a népszerű kirándulóhelyeken, túraútvonalak menti patakok partján szinte mindenhol vannak kisebb-nagyobb tornyocskák, más országokban a népszerű tengerpartokon, turisták által felkapott helyeken tapasztalható a jelenség. A spanyolországi Kanári-szigeteken internetes kampányt is indítottak „Ne hagyj nyomot!” – spanyolul: Pasa Sin Huella! – jelszóval és hashteggel. Céljuk lerombolni a már felépített alkotásokat, és hosszú távon megelőzni az újabbak építését.
Nekik is ártunk
A pisztrángos hegyi vizekben gyakori botos kölönte (képünkön) hímje a kövek és a nagyobb kavicsok alá barlangszerű üreget készít. A nőstény ennek a tetejére ragasztja fel íváskor a beérlelt, mintegy 100–200 ikraszemet. A megtermékenyített ikrát a hím őrzi.
Az angolna különösen kedveli a kisebb-nagyobb kövekkel, iszappal borított aljzatot. Nappal rendszerint a kövek közt vagy a homokba, iszapba fúródva rejtőzködik, s csak alkonyat után indul táplálkozó útjára.
A sügér nősténye mintegy 300 ezer ikrát rak természetes rejtekhelyekre: vízinövények, elsüllyedt ágak, kövek közé. Általában sekély helyekre, ahol a víz gyorsan felmelegszik.
A vésett ajkú paduc a Magyarországi folyókban gyakori. Rendszerint a fenék közelében, a gyengén elöntött kavicszátonyok felett tartózkodik, csak télen húzódik a folyó mélyebb részeibe.
Rejtőzködnek, szaporodnak alattuk
Magyarországon a Balaton-felvidéki mellett a Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága (DINPI) is felfigyelt a problémára, amit szeretnének orvosolni. Az élőhelyek átalakítását semmilyen formában nem támogatják, és mindenkit arra buzdítanak, hogy ne alakítsák át a természet által megalkotott élőhelyeket. Arra kérik a kirándulókat, hogy a természetet próbálják meg a maga érintetlenségében élvezni.
– Igazgatóságunk nem támogatja és nem helyesli ezeknek a kőtornyoknak a felépítését semmilyen folyóvíz mellett. A legnagyobb gondot elsősorban a kisebb hegyi patakok élővilágának okozunk a kőtornyokkal. Különösen akkor, ha kiemeljük a vízből a köveket. Ilyenkor ugyanis akarva-akaratlanul a szárazföldre kerülnek a patakban lévő élőlények, amelyek így elpusztulhatnak – mondta a Borsnak a DINPI kommunikációs referense, Kálmán Gergely.
Ezek a kisebb kövek az állatok búvóhelyei, szaporodóhelyei, így az életben maradásukat segítik. A kiemelésükkel az ember nemcsak beleavatkozik, de tönkre is teszi a folyami állatok élőhelyét.
