Rémalakok nemcsak a gyerekek képzeletében élnek, hanem a felnőttekében is. Legalábbis több olyan furcsa lényben hisznek már évek, sőt évszázadok óta, amelyeknek a létezésére nincs kézzelfogható bizonyíték. Pedig néha még a szemtanúk is másként írják le ezeknek a szörnyeknek a külsejét.
A legismertebb ismeretlen, akiről szinte mindenki hallott – ugyanis több mint 1500 éve hisznek az emberek a létezésében –, a skóciai Loch Ness-tó mélyén élő hatalmas szörny. Változatos elméletek léteznek vele kapcsolatban: egyesek a dinoszauruszok korának túlélőjének, mások csupán úszó fatörzsnek, halnak vagy egyszerűen különleges alakú hullámnak tartják azt, amit a szemtanúk láttak vagy látni véltek.
A legkorábbi beszámoló Szent Kolumba bencés apáthoz, Írország és Skócia védőszentjéhez köthető, aki a 6. században Skóciába vitte a kereszténységet. A tudósok legfrissebb kutatása szerint valójában egy hatalmas angolna lehet a szörny, erre utal szerintük a tóból vett vízminták átfogó DNS-elemzése.
Hatalmas, főemlősszerű, valószínűleg a Himalájában élő lény. A név a tibeti yeh-tehből származik, jelentése: kicsi, emberszerű állat. A Himalája más népei jeren néven ismerik. A feltűnéséről már a 19. században is beszámoltak olyan brit hivatalnokok, akik az indiai szubkontinens himalájai részén éltek. Írásaikban utalások vannak arra, hogy többször látták a havasi vadembert, illetve annak lábnyomait.
1953-ban Sir Edmund Hillary a Mount Everesten tett expedíciója során több nepáli buddhista kolostorban is hallott a lényről. A szerzetesek festményeket és a jetinek tulajdonított relikviákat, például levágott kezet mutattak neki. Később Hillary megpróbálta felkutatni a jetit, de nem sikerült rábukkannia.
Sokak szerint egy ismeretlen főemlősről, egy megmaradt emberszabásúról, esetleg egy medvefajtáról lehet szó, a tudósok és a szakemberek többsége azonban legendának tartja.
Amerika egyik leghíresebb, máig megoldatlan rejtélyének főszereplője, közel két méter magas, szárnyakkal rendelkezik, szemei vörösen izzanak, testét pedig barnás szőr fedi. Az első beszámoló 1965-ből származik, egy Ohio folyó közelében élő fiú barna „angyalt” látott. Egy évvel később egy orvos felesége ugyanazon a területen egy hatalmas, lepkeszerű lényt fedezett fel. Míg mások egy hatalmas, barna embert láttak kirepülni a fák közül.
1966 novembere és 1967 decembere között vagy százan jelentették, hogy látták a környéken. A lény egészen addig kísértett a környéken, amíg 1967. december 15-én, minden előzmény nélkül összeomlott a Point Pleasant az ohiói Gallipoival összekötő híd, amely 46 halálos áldozatot követelt. Állítólag az áldozatok azok közül kerültek ki, akik látták a Molyembert.
Számos elmélet kering róla: vannak, akik szerint maga a megtestesült gonosz, mások földönkívülinek tartják, de a legtöbben csak kitalációnak.
Tengeri mondák szereplője, egy hatalmasra nőtt polip. Olaus Magnus tudós uppsalai érsek már a 16. század derekán említ egy minden képzeletet fölülmúló nagyságú polipot. Pontoppidan Erik bergeni püspök leírása szerint hátának átmérője jó félóra járás, karjai pedig vastagabbak a legvastagabb árbocnál.
A Biblia is említ egy vízi élőlényt, a leviathánt, egy hatalmas sárkányt. Ennek agyarai vannak, tüzet okád, és amerre úszik, felforr a tenger vize. A vikingek szerint valahol Izland és Skócia között él a tengerben. A valóságban is léteznek óriáspolipok és -kalmárok, még ha nem is felhőkarcoló méretűek.
Jelentése lingala nyelven: az, aki megállítja a folyókat. Egyesek élőlénynek, mások szellemnek tartják. A Kongó környéki hagyományok szerint szárazföldi növényevő, mérete egy kisebb elefánténak felel meg, hosszú nyaka, farka és kis feje van. Szeret a mély vízben bujkálni.
Roy Mackal biológus megpróbálta felkutatni – sikertelenül. Szerinte egy hüllőről van szó, ami a varánuszfélékre hasonlít, csak nagyobb. Egyes feltevések szerint csupán egy orrszarvúról van szó, amely ma már nem honos a Kongó-medencében, de valamikor élt arrafelé.
A spanyol cabra chupar összevonásából jött létre, ami kecskeszívót jelent. A lény ugyanis háziállatokat, gyakran kecskéket támad meg, és kiszívja a vérüket.
Először 1987-ben Puerto Ricóban észlelték, de feltűnt már Mexikóban és az Egyesült Államokban is. A külsejéről eltérnek a vélemények, legtöbben gyíkszerű lényként utalnak rá, állítólag tüskés a háta és repülni is tud. A szakértők szerint azonban a chupacabra csupán kitaláció.