Sok család polcain csak porfogóként állnak a bakelitlemezek, pedig akadhat köztük igazi kincs is, amiért állapottól függően akár több százezret is adnak a gyűjtők.
Forrás: Lakos Gábor
Gyerekkoromban a kazetta volt a menő, míg be nem köszöntött a CD korszaka, amit aztán hamar lenyomott a tömörített hangfájl, vagyis az mp3. A kazetta előtt pedig ott volt a bakelitlemez, ami az új technika megjelenésével egyszerűen idejétmúlttá vált. Az elmúlt években azonban újra reneszánszát éli, mert sokan rájöttek, hogy utánozhatatlan a hangzásvilága.
Meglátogattuk a LemezPiacot, azaz a Budapesti Lemezbörzét, hogy képet kapjunk ezeknek a korongoknak a múltjáról és jövőjéről. Az eseményt, aminek a budapesti Dürer Kert ad otthont, havonta rendezik meg hosszú évek óta.
Már az udvaron belebotlottam az árusokba, akik szorgos hangyaként hordták be a portékájukat.
Dohányfüst és nosztalgia
A helyszínen gyermekkorom felhőtlen évei elevenedtek meg. A lemezjátszón kicsit sisteregve Cseh Tamás szól. A hamutartóban még ott parázslik a cigarettacsikk, amit a bátyám nem nyomott el elég akkurátusan. A lemez a már jól ismert taktusnál elakad, újra és újra megismétli a dallamot, amíg a bátyám elgyötörten fel nem áll a fekete, megkopott bőrkanapéról, hogy óvatosan áttegye a tűhegyet a barázdán. Miután folytatódik a jól ismert melódia, visszaül, belekortyol a konyakba, dohányt vesz elő, sodor egy szálat és ismét rágyújt.
Teltebb és dinamikusabb
A börzét már évek óta Oroszi Iván szervezi és bonyolítja.
– Lemezekkel 1991 óta foglalkozom és 1998 óta van egy boltom is – kezdi Iván a Vasárnapi Borsnak. – Eredetileg nem szerettem volna havonta megrendezni, de az első helyszín szervezőbrigádja csak így ment bele, ezért vállaltam. Nem bántam meg, van rá igény.
A Dürer szuper hely, nagyon jó velük dolgozni.Mivel több mint nyolcvan eladó van, a rendezvényközpont összes termét, sőt a folyosókat is birtokba veszik az árusok. Persze van itt minden: zenekaros pólók, legendás zenészekről szóló könyvek, kitűzők, CD-k és kazetták.
Akad fanatikus gyűjtő, akinek több tízezer lemeze van, de olyan is, aki egyszer-kétszer bérel csak standot, hogy eladja a számára feleslegessé vált kordokumentumokat. Az ország különböző pontjairól gyűlnek ide az emberek, sőt van Szlovákiából, Romániából, Angliából és az Egyesült Államokból is eladó. Iván abban bízott, az eseménynek közösségkovácsoló ereje lesz. Nem is csalódott.
– A lemezeknek megvan a varázsuk. Sokkal teltebb és dinamikusabb a hangzásuk, melegebb érzés, mint a CD-k steril hangja – mondja Iván.
Sokat érhet egy ritkaság
Azt is megtudtam, mitől függ, hogy százezreket rejt-e az otthon dédelgetett gyűjteményünk. Fontos, hogy első szériás legyen a lemez és az, hány példányban adták ki. Az sem mindegy, milyen a korong és a borító állapota, na és az sem utolsó szempont, hogy ki az előadó. Létezik olyan Tankcsapda-lemez, ami annyira kevés példányban jött ki, hogy a gyűjtőknek akár 70-150 ezer forintot is megér.
Az egyik Ganxsta-lemez első szériájából csak 350 darab jelent meg, ennek az ára akár 50 ezerre is rúghat. A múlt hónapban egyébként megdőlt a rekord.
– Az Omega Red Star című lemezének angol mono kiadását 500 ezer forintért vette meg valaki – meséli a szervező és lemezboltos.
Árazzon hozzáértővel!
– A borítónak esztétikai értéke van. Kézbe vehető és minden apró részlet látszik rajta. A lemezek kora újra felívelőben van, több zenész ad ki újra bakelitet. Az Omega 1979-es Gammapolis című lemezéből 650 ezer példány kelt el, ezzel persze köszönő viszonyban sincsenek a mostani eladások.
Ha az ember nem tudja, mennyit érhetnek a lemezei, jobb, ha beviszi azokat egy lemezboltba.
– Volt olyan eladóm, aki a saját gyűjteményét hozta be eladni és már nyitás után egy órával túladott mindenen. Rákérdeztem, hogy lehetséges ez, és elmondta, jött egy fickó és egyben ajánlatot tett az egészre. Na, ekkor én már tudtam, az illető valami értékesre lelt az összeállításban. Lehet, hogy megvette húszezerért és a következő hónapban csinál belőle 150 ezret – tette hozzá Iván.
