Ki gondolná, hogy egy gyermekkori tábor annyira nagy hatással lehet valaki életére, hogy az ott tapasztaltak miatt lesz belőle felnőttként elhivatott természetvédő? Pedig Mészivel éppen ez történt.
Valljuk be őszintén, ha denevért látunk, legtöbbször nem az jut eszünkbe, hogy milyen aranyos kis állat, és nem érzünk késztetést arra sem, hogy megsimogassuk. Sokkal inkább borsódzik tőle a hátunk és futásnak eredünk. Pedig a 39 éves Mészáros József, Mészi szerint nincs barátságosabb állat a Földön a denevérnél.
– Az egész „őrültség” 1996-ban kezdődött nálam, amikor eljutottam egy denevérekkel foglalkozó táborba. Megláttam és megszerettem őket – kezdte történetét a Vasárnapi Borsnak a civilben kertészként dolgozó Mészi.
– A Bakony és a Balaton-felvidék 2016-ban lett a kutatási területem. A munkához tartozik a többi között a denevérpopulációk felmérése, télen a telelő denevéreket a barlangokban számoljuk. Tavasszal és nyáron erdei hálózásokkal fogjuk be a fajokat, ebben az időszakban az épületben kölykező szülőkolóniákat is ellenőrizzük, így tudjuk becsülni a szaporulatot. A nyár végén kezdődő denevérnászt pedig az úgynevezett nászbarlangoknál vizsgáljuk. Hozzám kerülnek a beteg denevérek is, amelyeket a saját otthonomban kialakított helyen táplálok és vigyázok rájuk, amíg fel nem épülnek. Utána szabadon engedem őket – magyarázta Mészi.
Az önkéntes munkára mindennél nagyobb szükség van, mivel egyre inkább kiszorulnak az állatok a természetes élőhelyükről. Sok denevér köt ki emiatt lakóépületekben, ahol komoly veszélyeknek van kitéve. Egy macskatámadás például akár végzetes is lehet számukra.
– A denevérekkel foglalkozás a hobbim. Alapvetően kertészkedem, de pár éve már ismeretterjesztő előadásokat is tartok. Ahhoz, hogy a szabadidőmet, a pénzemet és az energiámat erre szánjam, valahol kell egy kis természetes őrültség is. Azért választottam a denevéreket, mert amikor elmentem abba a táborba, akkor azt láttam, hogy nagyon érdekes és titokzatos emlőscsoportról van szó, amellyel csak nagyon kevesen foglalkoznak az országban – fejtette ki Mészi.
– Sokan nem is gondolnák, mennyire barátságos a denevér. Még a különböző fajok sem tartanak külön territóriumot, jól megvannak egymás mellett, előfordul, hogy szorosan összebújnak, védik, melegítik egymást. Nem agresszívek, de nyilván, ha kézbe veszik, igyekeznek védekezni. Ilyenkor előfordul, hogy harapnak, de ez természetes védekező mechanizmus – hangsúlyozta.
Mészi örülne, ha a denevérkutatással, ismeretterjesztéssel, és -mentéssel egy erre kialakított helyen foglalkozhatna, ott több lehetősége lenne a denevérekről kialakult negatív képet eloszlatni. A sérült, mentett denevéreknek is nagyobb helyet lehetne biztosítani.
