Hajóztunk, lőttünk, üldöztünk – a megrendelt késő őszi jó időben kipróbáltuk a honvédség hadihajóit a Dunán. Bár háború nincs, folyamatosan gyakorlatoznak, ők segítenek árvíz idején, életeket mentenek, bombákat emelnek ki.
Ismét a Magyar Honvédség egyik különleges alakulatánál jártunk, mégpedig a Magyar Honvédség I. Tűzszerész és Hadihajós Ezredének Hadikikötőjében. Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen feladatokat látnak el az itt szolgáló katonák. Természetesen az embereket védik, ám az ő feladatuk még ennél is összetettebb: víz alatt talált robbanószerkezeteket emelnek ki, árvízi mentőakciókban vesznek részt. Az ő munkájuk nagy része nem a nyilvánosság előtt zajlik, így keveseknek adatik meg, hogy láthatják őket eközben. A Vasárnapi Bors végigjárhatta a flottillát.
Aznap, amikor meglátogattuk a kikötőt, már az ébredés pillanatában izgatott voltam. Magamba döntöttem egy bögre kávét, és már a nyakamba is vettem a várost, nehogy lecsússzak az erőlködő őszi nap első sugarairól. Persze nemcsak azért voltam izgatott, mert imádom az egyenruhás férfiakat, hanem azért is, mert érdekel a katonaság, és minden, ami ezzel kapcsolatos. Legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy felcsaphatok kormányosnak vagy hogy az aknamentesítő hajó – legénységével együtt – útra kel velünk a Dunán. Ha még nem lett volna önmagában is nagy élmény, hogy egy hatalmas hadihajón állva nézhetem a Duna fodrozódó hullámait, fegyvert is adtak a kezembe, amellyel – miután elmagyarázták a biztonságos használatát – megengedték, hogy lőjek, persze vaklőszerrel. Amikor beültettek a légvédelmi gépágyúba, elmagyarázták a teendőket és megkaptam a parancsot a lövéssorozatra, akkor, ott pontosan tudtam, hogy nincs már megállás. Végérvényesen a honvédelem szerelmese lettem.
Persze amíg nekem szerelem ez a munka, a katonák számára nagyon is komoly erőfeszítést jelent: a Dunában rengeteg robbanótest van, amik az elmúlt időszak alacsony vízállása miatt nagyon gyakran a felszínre kerülnek.
– Ezeket általában felújításokkor találják meg, nagy tömegű, így pusztító sugarú szerkezetek, ezért is szükséges ilyenkor nagy területeket kiüríteni. Ha bejelentés érkezik egy robbanószerkezetről, akkor tűzszerész búvárok földerítik, megkeresik és rögzítik, majd a hadihajós ezred legénysége kiemeli a fedélzetre. Ekkor érkeznek a tűzszerészek, akik a hajó fedélzetén hatástalanítják, majd beszállítják a kikötőbe, onnan pedig a központi gyűjtőbe – kezdi Bagi Szilárd alezredes, az ezred parancsnokhelyettese, hozzátéve: a gyújtószerkezetet általában sikerül kiszerelniük. Ha nem, hajóval a kikötőbe viszik, majd gépjárművel szállítják tovább a robbantási területre. Homokágyra fektetik, hogy minél kevésbé rázkódjon a robbanótest, ugyanis a víz alól előkerült robbanótestek legtöbbször meglepően jó állapotúak és működőképesek. Ez a munka alapos ismereteket igényel. – Ahhoz, hogy valaki elérje az első osztályú hadihajós fokozatot, hosszú évek kemény munkája kell. Ismereteikről évente számot kell adniuk – magyarázza Danyikó László őrnagy, az ezred törzsfőnökhelyettese, a kikötő parancsnoka.
A hadihajós ezrednek más szervezetekkel is együtt kell működni. Árvíz esetén képesek ivóvízzel ellátni az elzárt területeket, ők viszik a homokzsákokat, és csónakokkal ôk szállítják azokat az embereket, akiknek a víz elmosta a házát.
– Borzasztó árvizek idején a lakosokat visszavittük csónakokkal, hogy megnézzék, mi maradt életük munkájából. Az idős emberek szemében ilyenkor ott van minden fájdalom. Szívszorító élmény – meséli az ezred törzsfőnökhelyettese.
– Persze kutatómunkában is részt veszünk. Az elsők között voltunk a helyszínen, amikor elsüllyedt a Hableány. Ez is egy összehangolt munkafolyamat volt, amit csak a katasztrófa-védelemmel, a rendőrséggel, civil szervezetekkel, és a Terrorelhárítási Központtal együtt tudtunk ellátni – mondta Danyikó László őrnagy.
A katonák nemcsak itthon dolgoznak, a külföldi kiküldetéseiken is – Irakban, Afganisztánban vagy Koszovóban – bármikor szükség lehet az itt megszerzett tudásukra.
– A légitámadást úgy gyakoroljuk, hogy jelzőrakétákat lövünk ki, így a katona gyakorolni tudja a légi cél lövését a hajókon rendszeresített légvédelmi ágyúval – magyarázza Koch Norbert főhadnagy, a hadihajós alosztály megbízott parancsnoka.
– Vízi célra is kell lőni, ilyenkor gyakorlásképpen a saját flottánk tűzszerész járőrhajóira célzunk vaklőszerrel, de nem mindig a közvetlen találat a cél, hanem természetesen az, hogy az ellenséget eltántorítsuk az eredeti céljától, és abbahagyja a támadást.
Ezeket a légvédelmi eszközöket próbáltuk ki mi is. Az ágyú 60 lőszert ürít ki hat másodperc alatt, ráadásul a kezdősebessége eléri az óránkénti 720 kilométert.
Két hajót is felújított a Magyar Honvédség az elmúlt időszakban. Mindkettő AN2-es típusú, 1953-as gyártmányú magyar fejlesztés. A legenda szerint a vietnami háború idején az amerikaiak elkezdték másolni ezeket.
– A hajókat felújították, a modernizálás volt a fő cél, így navigációs rendszert is kaptak. Egy 3D-s multibeam rendszerű mélységmérőnk is van, a folyó medrét lehet vele felderíteni – kezdi Nagy Richárd őrmester, a Csepel tűzszerész járőrhajó parancsnoka.
– A hajó 42 kilométert képes megtenni óránként, ez gyorsnak számít. Ezzel a hajóval viharok idején a Balatonon is szoktak járőrözni, így a robbanótestek kiemelése mellett emberek mentésére is fel kell készülni a katonáknak.
Zárásképp kipróbálhattam, milyen kormányosnak lenni. Őszintén? A suszter maradjon a kaptafánál, nekem ez marad szerelem.