Egyetlen embert temettek el eddig a Holdon, pedig életében még az űrbe sem jutott el. A tragikus sorsú csillagász, Eugene Merle Shoemaker a Holdra készült, ám egy banális autóbaleset miatt meghalt.
Gyerekként ásványokat gyűjtött, kiválóan játszott hegedűn és remek tornász volt, minden tehetsége megvolt, hogy valamikor űrhajós legyen belőle. Az amerikai Eugene Merle Shoemaker (1928– 1997) ezen is dolgozott: csillagászatból doktorált és már fiatalon komoly tudományos eredményeket ért el.
Az Arizona közelében lévő hatalmas Barringer-kráterről ő bizonyította, hogy oda meteor csapódott be, ahogy az is nagy áttörésnek számított, hogy alátámasztotta, az aszteroidabecsapódások hatással vannak a földmozgásokra is. Hisz az 50-es évek elején az űrkutatók még egészen keveset tudtak, úgy gondolták, a Földön és a Holdon lévő kráterek mind kialudt vulkánok maradványai.
Űrhajósokat képzett ki
Dr. Shoemaker az 1961-ben megalapított Űrgeológiai Kutatási Program első igazgatója lett. Kollégáival fel tudták fedezni és rögzíteni a Hold krátereit.
Tudósként részt vett az űrhajósok kiképzésében, majd maga is az űrbe készült, ugyanis őt jelölték ki a legelső tudósnak, aki a Hold felszínére léphet. Élete legfontosabb eseményeként készült rá, de problémái lettek a mellékveséjével, ezért végül letiltották az expedícióról.
A Földön maradva, a csillagászatnak szinte egész más ága felé fordult, az aszteroidákat kezdte kutatni. Több aszteroidacsaládot fedeztek fel az ő vezetésével, köztük az Apollókat, társfelfedezője volt a Shoemaker-Levy 9 nevű üstökösnek, ami 1994-ben a Jupiterbe csapódott, és ezt forradalmi módon akkor a televízió is be tudta mutatni.
Rossz irányba hajtott
A bolygókutató sosem hagyott fel a Földön még felfedezetlen kráterek felkutatásával. Ausztrália jó terepnek bizonyult erre, a feleségével indult az expedícióra 1997 júliusában. Isten háta mögötti területeken hajtottak hosszú órákon át, egy gyenge minőségű, több száz kilométeres földúton, a Tanami Roadon is. Az úttest közepére húzódva, de viszonylag gyorsan ment, azonban közeledni kezdett egy autó szemből.
A másik kocsi az ausztrál szabályoknak megfelelően kitért előle, de a született amerikai Shoemaker megfeledkezve az ottani balra hajts szabályról, ösztönösen jobbra rántotta a kormányt. A két autó frontálisan ütközött. Dr. Shoemaker a helyszínen meghalt, a felesége túlélte a balesetet.
Hamvakat lőnek az űrbe
Munkássága tiszteletére a NASA úgy döntött, Shoemakert a Holdon temeti el, ha már életében nem juthatott el oda. A mai napig ő az egyetlen, akinek földi maradványai ott lehetnek.
Hamvait a Lunar Prospector űrszonda vitte fel rézcsomagolásban, egy Shakespeare-idézettel a Rómeó és Júliából: „És hogyha fönn ragyogna a szeme / A csillag elsápadna fényes arcán”. A szonda tizenkilenc hónapig keringett a Hold körül, mire becsapódott az égitest déli, örökké sötét oldalán.
A sors furcsa fintora, hogy pont a mellé a kráter mellé zuhant, amelyet róla neveztek el. Napjainkban egyébként szinte „bárki” igényelheti, hogy – ha a Holdon nem is – a világűrben eltemessék: a hamvakat ugyanúgy egy kapszulában, műhold segítségével juttatják az űrbe.
A maradványok egy ideig keringenek a Föld körül, majd zuhanni kezdenek és elégnek a légkörben. Nagyjából ötezer dollárért, azaz másfél millió forintért elérhető.
