Ifjú korában Kádár Jánosnak főzött, majd a séfkabátot reverendára cserélte Michels Antal, aki ma már a krumplileves és a desszertek helyett az élet kenyerét és a lélek italát adja táplálékul az embereknek.
Forrás: MTI
Szakácsból lett pap: nem hétköznapi karrierváltás, az egyszer biztos, ugyanakkor a két hivatás nem is áll annyira távol egymástól, mint azt első hallásra gondolnánk. Legalábbis így gondolja Michels Antal római katolikus pap, aki mindig is emberekkel szeretett volna foglalkozni, hogy hasson az életükre.
– A Trefort Gimnáziumban érettségiztem, utána pedig úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom a vendéglátással. Elmentem egy másfél éves szakácsképzésre. Az esti tagozaton elvégzett vendéglátó-ipari főiskola mellett már a Grand Hotel Hungária, a Gellért Szálló, az Atrium Hyatt és a külügy konyháin dolgozhattam. Így történt, hogy még a Kádár Jánosnak felszolgált ételekhez is volt némi közöm. Ugyan nem teljesen mindet én főztem, de kuktaként részt vettem a készítésükben – mesélte Antal atya, majd megosztotta velünk az egykori kommunista diktátor étkezési szokásaival kapcsolatos emlékeit.
– Kádár János nem volt nagyétkű, de a stíriai metéltből mindig két kockával kért. A legendákkal ellentétben ugyanis nem a krumplileves, hanem ez az édesség volt a kedvenc eledele. Az egyszerű ételeket szerette. Leggyakrabban csak az üvegajtón keresztül láttam, de természetesen fura érzéssel töltött el a tudat, hogy ott áll tőlem néhány méterre az ország első embere – emlékezett vissza Antal atya, aki hozzátette: ha Kádár étkezett, megfagyott a konyhában a levegô, hogy ne találjon kifogást a fogásokban. Ha kevés ideje volt Kádárnak, jobbára csak levest rendelt, mert úgy vélte: leves nélkül nincs étkezés. Viszont a második fogásra gyakran nem tartott igényt a nagy sietségben. Ha rendelt valamit, abból keveset evett, a személyzet tagjait azonban busásan jutalmazta: mindenkinek, aki segített az ételek elkészítésében, fejenként 50 forint borravalót adott már a hatvanas években is.
– Az én a családom a 70-es, 80-as években azt tapasztalta, hogy az országban egyre több mindent meg lehet tenni. Amikor csak lehetett, külföldre, pontosabban nyugatra is utaztunk, ezért nem feltétlenül éreztem rosszul magam a rendszerben. Hittanra is szabadon járhattam. Később tudtam meg, hogy még a 80-as években is léteztek beépített emberek – mesélte a katolikus pap.
Antal atya később a közismert Kozma Imre javaslatára kezdett húszévesen ministrálni. Egy alkalommal kispapok érkeztek a templomba, és a mise végén ott maradtak a fiatalokkal beszélgetni. Ez változtatta meg Michels életét. Nem sokkal később jelentkezett a papnevelő intézetbe.
– Korábban voltak barátnőim, igaz, nem jutottam velük túl messzire. Egy csókra emlékszem, leggyakrabban csak a kezüket fogtam meg a lányoknak. Mindenesetre Isten ajándékának tartom, hogy megtapasztalhattam életemben a szerelmet, így ma is képes vagyok az embereknek tanácsot adni, ha hozzám fordulnak. Onnan is tudom, hogy voltam szerelmes, hogy képes voltam egy leányzónak odaajándékozni a U2-lemezemet. Rá egy héttel szakítottunk.
Kóré Károly
