Eltüntették a jelenkort a Bátrak földjéről

Bátrak földje címmel indul január 1-jén a magyar televíziózásban egyedülálló napi kosztümös sorozat. A romantikus történet a kiegyezés küszöbén, 1865 áprilisában kezdődik, akkor, amikor kiadják Deák Ferenc húsvéti levelét.

– Lehet belőle tanulni, felkelti az érdeklődést a kor iránt – szögezi le a sorozat show-runnere, Kalamár Tamás. – Ez az egyik pozitívuma, a másik, hogy rendkívül szórakoztató. Valóban, a magyar televíziózásban sosem volt még kosztümös napi sorozat.

Kíváncsiak voltunk, milyen ne­hézségekkel kellett megküzdeniük a forgatás alatt.

– Minden nehéz volt, de a legnehezebb eltüntetni a jelenkort – árulja el Kalamár. – Heti ötórányi anyagot kellett produkálni, ötször annyit, mint egy heti sorozatnak. Minden külső felvétel redeti helyszínen készült, a Szentendrei Skanzenben és a Nagytétényi Kastélymúzeumban forgott, nem stúdió­ban. Mindenütt segítettek, hogy amennyire lehet, korhű legyen a produkció. A korabeli ruhákban megjelenő színészeket mindenki imádta. Büszkék vagyunk az eredmény  minőségére: a mi kis hazánk is tud olyat produkálni, amilyet a külföldi nagy produkciós cégek.

Az egyik főszereplőt, a 21 éves Rokoczay Annát a meseszép, te­hetséges Szász Júlia alakítja, aki kimondottan élvezte, hogy korabeli jelmezekben, kastélyban forgathatott.

– Hozzám közel áll ez a világ, tetszett a közeg, szerettem na­gyon – mondja lelkesen Júlia. – Mindig is szerettem romantikus történeteket olvasni, különösen ebből a korból. Vágytam arra, hogy egyszer ebben a történelmi időszakban játszódó filmben szerepelhessek. Az RTL Klub sorozatának beharangozójában látni, hogy amikor felrobban egy híd, Annát leveti a ló, a folyóba zuhan. De addig úgy ült rajta, mintha oda született volna.

– Holott előtte soha éle­tem­ben nem ültem lovon, csak pónin négyévesen – kacagja el magát Júlia. – Azt mondták, nem baj, hiszen úgyis kaszkadőr végzi a feladat nagy részét. Csak ülnöm kellett rajta, pedig olthatatlan vágy él bennem, hogy megtanuljak lovagolni. Csodálatos állatok, nagy szeretettel, természetességgel tudtam együtt dolgozni velük, nem volt bennem félelem.