A 17. század leghíresebb szemésze, John Taylor valójában ócska mutatványosként járta a városokat és hatalmas közönség előtt a főtereken végezte el sikeresnek vélt szemműtéteit.
Forrás: AFP
A barokk kor két csodálatos zeneszerzője, Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach 1685-ben született. A két komponista egymástól mindössze száz kilométerre, a mostani Németország területén látta meg a napvilágot, ám életükben valószínűleg sosem találkoztak.
A közös az bennük, hogy ugyanaz az orvos operálta szemproblémájukat, megpecsételve sorsukat: mindketten megvakultak.
Vérbeli manipulátor
John Taylor Londonban tanult orvosnak egy sebésztől, William Cheseldentől. Már fiatalon a szem felépítésével kapcsolatos könyvet írt. Véletlen sikerének köszönhetően pályája felívelt, ugyanis eredményesen megműtött egy korabeli író-történészt. Ennek persze gyorsan híre ment, így hamar a királyi udvarban találta magát. II. György különbejáratú szemésze lett.
Ez lendítette fel igazán a karrierjét. Rájött arra, hogy igazából semmit nem kell tennie ahhoz, hogy rengeteg pénzt keressen. Egyszerűen kinevezte magát a „szemsebészet lovagjának” és „királyi, császári és főpapi optikusnak”. Ezután gyakorlatilag egész Európában bemutatkozott.
A műtéteket úgy végezte, mint egy mutatványos. Nagyjából betegei egyharmadánál jött be a hajmeresztő módszer. Úgy próbálta meg eltüntetni a szürkehályogot, hogy egy tűt szúrt a páciens szemébe.
A hályogos részt pedig megpróbálta a retina elől eltávolítani. Tette mindezt érzéstelenítés és fertőtlenítés nélkül. Ez a módszer ugyan borzasztó, de vannak kuruzslók, és népi gyógyítók, akik most is alkalmazzák.
Kétszer is műtötte
Händel látása idős korára szürkehályog miatt kezdett romlani. Ez a betegség a szemlencse elszürkülését jelenti. Először a látás elhomályosodásával jár, végül teljes vaksággal. Taylor 1751-ben műtötte meg Händelt, nem is egyszer. A műtét olyannyira nem sikerült, hogy Händel teljesen elvesztette a szeme világát.
A legenda szerint komponálás közben veszítette el véglegesen a látását. Életkedvét megőrizte, de zeneszerzéssel ezután nem igazán tudott foglalkozni, bár élete végéig tevékeny maradt a zenei életben. A Westminsteri apátságban, Anglia nemzeti panteonjában temették el.
Hashajtó és érvágás
Bachot 1750-ben operálta, szintén szürkehályog miatt. A szürkehályog nagy valószínűséggel cukorbetegség miatt alakult ki a zeneszerzőnél. A siker érdekében többször is elvégezte rajta a műtétet, de szegény Bach szintén megvakult, és még egy fertőzést is összeszedett, ami miatt fél évig betegeskedett.
A fertőzést Taylor hashajtóval és érvágással próbálta meg kezelni. Mondanunk sem kell, hogy sikertelenül. A halála előtt tíz nappal úgy tűnt, kezd rendbe jönni Bach látása. Néhány óra múlva azonban szélütés érte, valószínűleg nem az első. Hiába az orvosok közbenjárása, Bach szervezete hosszú szenvedés után feladta a harcot. Jeltelen sírba földelték el, majd feltételezett földi maradványait 1950-ben a lipcsei Tamás-templomba vitték át.
