Ahogy több automobil lett hazánkban, egyre több gyalogost is ért baleset, valamit ki kellett találnia a hatóságoknak. Így születtek meg a gyalogátkelők, kezdetben csak két vonal, hogy az úttest közepén átmenő, újságot olvasó gyalogosokat valamivel kizökkentsék.
Már száz éve is vizsgát kellett tenni a járművezetőknek a közlekedési szabályokból – az első magyar KRESZ egy 1911-ben hozott belügyminisztériumi rendelet volt –, zebra ugyanakkor még nem létezett. Sőt a gyalogosokra vonatkozó szabályokat is csak sokkal később, 1927-ben alkották meg, ahogy egyre több lett az autók között szlalomozó, felelőtlen járókelő.
Lehajtott fejjel bóklásztak az úton
Ma már hihetetlen, de akkoriban a fővárosban alig több mint tízezer gépkocsi futott – emlékeztet a Budapest romantikája blog. Ehhez képest nyolc hónap alatt 512 baleset történt, ebből 70 halálos. Ha a mai budapesti autóállomány méretéhez viszonyítjuk, ez 44 ezer balesetet jelentene (egyébként valójában tavaly 3745 történt). Sokan a frissen megvett újsággal vágtak keresztül az úttesten, fel nem nézve a forgalomra, nem csoda, hogy az autósok bosszankodtak. A sofőrök egyre nehezebben tűrték, a rendszer nélkül keresztbe bandukoló gyalogosokat, akik pedig az öklüket rázva szóltak vissza. Nem volt elképzelésük arról, hogyan kellene biztonságosan közlekedniük. A hatóságoknak muszáj volt kitalálnia valamit, hogy a lehajtott fejű embereket kizökkentsék.
Kecskeméten volt az első két vonal
Nem sok idő kellett, hogy a zebra nálunk is tényező legyen. A festett átkelők 1926-ban jelentek meg először Angliában és Ausztriában, de két évvel később már nálunk is: akkor még csak két párhuzamos fehér vonalat festettek le, és ahogy ma, akkor is a legrövidebb átkelési lehetőséget jelölte ki az úttesten. Ha nem volt jelzőlámpa, az autósoknak ugyanúgy meg kellett állni, ha átsétált valaki. Bár a legnagyobb forgalom Pesten volt, az első fehér vonalakat Kecskeméten festették 1928. július 22-én, ideiglenes jelleggel, mésszel. Novemberre már Budapest is büszkélkedhetett az első zebrával a Rákóczi út–Nagykörút kereszteződésében, ami akkor a város legforgalmasabb pontja volt, hiszen itt állt a Nemzeti Színház, több kedvelt kávéház és akkor nyílt meg a Corvin Áruház is. Itt már egyébként volt telepített villanyrendőr, az ország első kresz-lámpája.
Tilos az ácsorgás, a felesleges használat!
A legenda szerint egyébként a munkások az éj leple alatt festették fel a vonalakat. Így kora reggeltől csak a felfestésen lehetett átkelni, és csak ha a lámpa zölden világított. A korabeli újságok arról számoltak be, hogy már az első órában észlelhető a pozitív változás. A városvezetés ezért további zebrafestéseket rendelt el a város többi veszélyes pontjára. Ez azonban igen lassan haladt, mindenesetre a gyalogosok szabálykövetését a közlekedési rendőrség felügyelte. Kimondták: tilos az úttest felesleges használata, az ácsorgás – sőt az autók utasai is csak a járdára szállhattak ki. Ma már persze nem az újságolvasóból, hanem a zenét hallgató és mobilozó gyalogosokból van több, így kitalálták, hogy messziről is jól látható, LED-lámpás zebrákat telepítenek.
