Dühében alapított egyszemélyes művészeti stílust a XX. század legnagyobb átverésének kitalálója
Bizarr művészet - ezt a címet viseli sorozatunk, melyben világhírű alkotók (legyenek azok írók, festők vagy épp színészek, zenészek) megdöbbentő, megbotránkoztató, sokszor sötét titkairól rántjuk le a leplet. Közel száz évvel ezelőtt egy sértett férj előállt egy egész művészeti stílussal - aminek persze a fél művészvilág bedőlt.
A XX. században bizony volt jó pár hatalmas művészeti átverés. Az egyik ilyen tréfát, akinek mindenki bedőlt, David Bowie-nak köszönhetjük - azonban kétségtelen, hogy nem ő állt elő a művészeti kamukkal először. Egy amerikai akadémista már közel száz éve megtréfálta a teljes művészeti közösséget.
Az író-szerkesztő Paul Jordan-Smith mindig is gyűlölte a modern művészetet, ehhez képest egymaga létrehozott egy saját művészeti stílust - méghozzá dühös sértettségében.
Három évig járatta a bolondját mindenkivel
Jordan-Smith felesége, Sarah Bixby Smith középszerű tájképfestő volt, akinek képeit annak rendje és módja szerint egy kritikus le is húzta, mondván, hogy nem elég modernek az alkotások. A férfi ezen annyira feldühödött, hogy fogta magát, és festett egy modern műalkotást, amit be is küldött az 1925-ös Függetlenek kiállítására - persze álnéven.
A Túlfűtöttség című kép alkotójaként Pavel Jerdanowitch, Moszkvában született, de 10 évesen az Egyesült Államokba költözött orosz festőművészt, a diszumbracionista stílus jeles képviselőjét adta meg. Mindezzel egyetlen probléma volt csupán: nem csak Jerdanowitch nem létezett soha sem, de még az általa képviselt stílust is csak hasraütésszerűen találta ki a sértett Paul Jordan-Smith.
Mondanunk sem kell, Pavel Jerdanowitchot pillanatok alatt felkapták - először egy francia lap közölt róla átfogó cikket (persze Jordan-Smith kamu infói alapján), majd pedig egy újabb kiállításra is meghívták - ami miatt a modern művészetet egyébként megvető férfi újabb képet volt kénytelen festeni.
1927-re látta elérkezettnek az időt, hogy leleplezze a nagy átverést. Mindezt egyébként abban a Los Angeles Timesban tette meg, aminek később (1933 és 1957 között) a szerkesztője is lett.
“Több figyelmet kapott ez a kis tréfa, amit egy óra alatt találtam ki, mint mindaz a kemény munka, amit évtizedeken keresztül végeztem” - írta keserűen az önéletrajzában.
