A fiatal Kovács János nap mint nap gyomorideggel ment be a munkahelyére, ahol három műszakban dolgozott. Ahogy mondja: egyszerűen belefáradt a szürke hétköznapokba és valami egészen újra és másra vágyott. Júniusban indult el a kalandos utazásra, most pedig Dél-Spanyolországban van és ott is várja meg a tavaszt.
– A szüleim nem hitték el, hogy elmegyek, míg el nem indultam – kezdi János. – Portugáliáig fogok tekerni, Lisszabont mindenképp látni szeretném. Jelenleg azzal kísérletezek, hogy helyi magyaroknak tartok előadást az utazásommal kapcsolatban – meséli terveit János.
Mindenhol barátokra lelt, valahol hosszabb ideig is időzött.
– Sok magyarral találkoztam, sokan be is fogadtak néhány éjszakára. Még az olasz határ előtt befogadott egy osztrák család is. Látták, hogy az esőben azt keresem, hová verjem fel a sátram. Megesett rajtam a szívük és befogadtak a pajtájukba. Olaszországban tettem egy elég nagy kitérőt, ugyanis Arezzóig eltekertem. Itt megadta magát a telefonom, így jó ideig magamra voltam utalva, csak a táblák segítették a tájékozódást – mondja nevetve.
Veszélyes utakon is járt, de csodával határos módon, kisebb balesetekkel megúszta.
– Többször estem el biciklivel, de komoly baleset nem ért. Általában csendes, nyugodt helyeken tudtam sátrazni, senki nem is kötött belém – magyarázza a fiatalember.
Tervez hasonló utazásokat a jövőben. Úti céljai között olyan grandiózus tervek szerepelnek, mint India és Indonézia.
