Az evolúció történetében a hiányzó láncszemnek nevezték el Kraót, a laoszi kislányt. Tudósok úgy vélik, ő a kapocs az ember és a majom között.
Buja testszőrzet, hiányos fogsor – megannyi szokatlan anatómiai tulajdonságot fedeztek fel az 1800-as években egy kislányon. A gyerek metsző- és zápfogai nem nőttek ki. Plusz egy mellkasi csigolyája volt, több bordája, hiányzott viszont porc a füléből és az orrából.
A kislány létezése megannyi komoly vitát váltott ki az európai tudósok körében. Voltak, akik azt állították, a majomember az emberiség és a majmok közötti hiányzó kapcsolat példája. Charles Darwin evolúciós elméletének bizonyítéka. Míg mások szerint betegség-től szenvedő emberek voltak a röviden csak kraók. Ugyanis, mint kiderült, a kislány nincs egyedül.
Százan az erdő mélyén
William Leonard Hunt, más néven a Nagy Farini korában híres showman volt Angliában. Ő hozta el a majomembert Európába. Legalábbis ő így mesélte azoknak, akik érdeklődtek tőle. Farininak először a híres angol természettudós, Frank Buckland mesélt a szőrös emberfajtáról, akiket a burmai király udvarában mutogattak.
A showman haladéktalanul megbízottat küldetett Burmába, hogy nézzen utána az állításnak, és szerezzen neki a különleges emberekből. Az utazás alkalmával kiderült, hogy a Burmával szomszédos laoszi őserdőben, a fa tetejére épített kunyhóikban száznál is többen élnek a majomemberek.
Értük mentek, de olyan fürgék voltak, hogy napokon át, több kísérlet után se tudtak megfogni egyet sem. Végül a burmai király megszánta az idegeneket, és a majomemberek két tagját nekik adta. Egy kislányt és annak édesapját.
Az apa a hazavezető úton meghalt kolerában. A kislány csak úgy kerülhetett Farinihez, ha a nevére veszi. Ő pedig eleget tett ennek. Azt, hogy ez igaz történet, vagy csak egy jól hangzó marketingfogás volt, azóta se tudja senki. De a kislány Krao Fariniként élt. Jó nevelést kapott, megtanult angolul is.
Szeme, mint a gorilláé
Magyarországon is járt, a fővárosi állatkertben Krao Farini. Erről a Vasárnapi újság is beszámolt az 1888. évi 40. számában. Az újságírót, aki a cikket írta, lenyűgözte az akkor 11 éves kislány. Természeti tüneménynek nevezte irományában.
Írt fekete szeméről, ami szerinte is a gorilláéhoz hasonló. Arcvonásairól, mosolyáról. Ezeket már sokkal emberibbnek értékelte. Viselkedéséről viszont nem ír egyértelműen. Krao szerette a figyelmet, szívesen csevegett, játszott, de ha valami nem tetszett neki, földhöz vágta magát, és a haját tépte.
Nem ez volt az első eset, hogy hazánkban, és egész Európában embereket mutogattak. Néprajzi bemutató keretén belül több alkalommal is érkeztek messzi tájakról az akkori európaiaknak különlegesnek számító emberek.
– Az állatkert látogatói több más vidék lakóival, szingalézekkel, sziúkkal, szamojédekkel, lappokkal és beduinokkal is megismerkedhettek – idézi fel egy korábbi beszámolójában a Fővárosi Állat- és Növénykert.
Írókat is megihletett
Jókai Mór A Kráó címmel írt regényt a rút leányokról. Művét 1895-ben, életének vége felé írta. Az ő történetében Dél-Franciaországban van egy intézet, ami a csúnya lányoknak nyújtott menedéket. Mindenki szabadon jöhetett, mehetett.
Az intézet úrnőjéről úgy tartották, őserdőben élt, és sokáig látványosságként mutogatták. Jókai a regényében rácáfol az állításra, és elárulja az olvasónak, hogy valójában a majomarcú lány nemesi család gyermeke. Így kezdődik a sok szálon futó szerelmi hercehurca, rengeteg cselekménnyel és fordulattal tarkítva.
Farkasember-szindróma
A kifejezést a hypertrichosis egyik súlyos formájára szokták használni. A betegségtől szenvedő egyén egész testén jellemző a túlzott szőrnövekedés.
Azok a tudósok, akik nem osztották a Kraos-monink, vagyis magyarul a majomember faj létezését, úgy vélték, hogy ez a betegség gyötri a Laosz őserdeiben élő embereket.
