A Turay Ida Színházban néztük meg a szombaton bemutatásra kerülő darab, az Egy szerethető nő próbáját, ott hallottuk, hogy mindenki Andrisnak szólítja.
– Anyukám nevezett el így, a kollégák átvették – meséli Andrea – Azt mondta, ha fia lesz, ha lánya, Andris lesz, mert az a legszebb név, ezért kereszteltek Andreának, ami az Andris női megfelelője. Aki nagyon szeret, az Andriskának hív. Anyukám, ha haragudott rám, akkor úgy tudta mondani, mint egy ostorcsapás, hogy az Andrist szeretem.
Aki kedvelte Jack Nicholsonnal és Diane Keatonnel a Minden végzet nehéz című filmet, az ezt a darabot is szeretni fogja, mert hangulatában kicsit arra hasonlít. Rozgonyi Ádám rendezi, aki jól viseli Andrea heves vérmérsékletét.
– Huszonéves munkakapcsolatom van Ádámmal, a Kisváros óta, ott ismerkedtünk meg. Rövid ideig szerelem is volt köztünk, ami mára barátsággá fajult – neveti el magát – Nagyon szeretünk együtt dolgozni, fél szavakból értjük egymást, tud bánni velem.
Andrea ikrei már felnőttek, 24 évesek, de mivel tanulnak, még otthon laknak. Azt pontosan tudják, hogy a premierhéten a színészek felfokozott idegállapotban léteznek.
– A gyerekeim erre tekintettel vannak. Otthon csak akkor vagyok színésznő, ha végszavaznak nekem, tanulnak velem. Míg kicsik voltak, szerették, már nem élvezik, de megteszik a kedvemért. Nem vonzza őket a színészi pálya, a lányom jogra jár, ügyvéd lesz, a fiam pedig meteorológus, éghajlatkutató. Az apjuk is színházi ember, rendező, Szikora János, én színész, a nagymamájuk, az anyukám színházi rendező. Apám volt műszaki értelmiségi. Hála a jóistennek, hogy nem akarnak színészek lenni, ez a pálya egyre nehezebb. Túlságosan drukkolnék nekik, és lehet, hátrányuk lenne abból, hogy kik a szüleik. Nincs rajtuk kívül senkim, hárman élünk. Jó ez így, nincs hiányérzetem. Volt annyi szerelem az életemben, hogy az épp elég. Másnak egy se jut belőle.
