Forrás: MTI
Idén alig volt tél, de hogy már ne is igen legyen, arról a busók gondoskodnak a mai naptól. A jövő heti húshagyó keddig 64 busócsoport 1750 maskarása űzi a telet a Duna-parti Mohácson. Az utolsó nap a főtéri koporsóégetéssel zárul.
A farsangi eseményt először egy 1783-as feljegyzés említi. A népszokás egyik magyarázata valóban a téltemetés. Az emberek ijesztő ruhákba bújva, kolompokkal körbejárva az utcákat és a házakat, nagy zajt csapva, a portákon hamut szórva azt várják, hogy ettől a tél megijed és elmenekül.
Habár történelmi alapja nincs, a busójárás egy népi legendához is kötődik. A balkáni térségből a török hódoltság idején Mohács környékén megtelepedő sokácok furfangos ősei a török megszállás elől a dunai mocsárvilágba és a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek, és az oda vezető rejtett utakat csak ők ismerték. Aztán amikor a törökök ezt felfedezték és elindultak ellenük, fegyver hiányában sajátos módszert választottak a babonás törökök ellen.
Ijesztő, vérrel festett faálarcokba és birkabőrbe öltözve, a maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkeltek a Dunán. Annyira sikerült meglepni az ellenséget, hogy azok az ijesztő maskarásoktól megrémülve, fejvesztve menekültek a városból. Valójában Mohács 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, a sokácok nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött, és a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal ezt a szokást, amely azután Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját.
A busójárás tradicionális elemei változatlanok: borzas busóbundákat öltő felnőttek faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel, öles kereplőkkel, kolompokkal felszerelkezve búcsúztatják a zord évszakot és várják a tavaszt.
Pénteken a maszkfaragók és kellékkészítők kiállítását nyitják meg, farsangvasárnap kelnek át a busók csónakkal a Dunán, vonulnak fel a belvárosban, teszik vízre a farsangi koporsót, avatnak új busókat és gyújtanak hatalmas máglyát a város főterén.
