Egy vagy akár több rövid történet is csodákat tesz a kórházban fekvő beteg gyerekekkel, míg várnak a gyógyulásra. A mosoly maga a gyógyszer.
Forrás: Bánkúti Sándor
Évekkel ezelőtt gyakorlásként járt el meséket mondani a kórházakba Bartolf Zsuzsanna, amikor a Hencidától Boncidáig népmesemondó versenyre készült. A megmérettetésen már az első évben a legjobb tíz között végzett, de a kórházi mesemondást a siker ellenére sem hagyta abba, ma is sok kisgyerek arcára csal mosolyt, és segíti a gyógyulásukat.
– Az élő szavas mesemondást művelem, vagyis fejből mondok meséket. Nem látok, így olvasni csak Braille-írásból tudnék, de ilyen könyvek alig vannak – kezdte Zsuzsa, aki egy-két titkot is elárult a népmesékről. Ezeket az elbeszéléseket régen főként felnőttek mesélték felnőtteknek. Ebből is sejthető, hogy bizony sok közülük olyan tartalommal bír, ami valóban nem volt való a gyerekek fülének. A népmesegyűjtők, mint Benedek Elek könyvei már egy optimalizált, gyermekek számára írt változatot tartalmaznak.
A kórházi mesemondás ezekből a finomított népi történetekből lélekemelő, de kevésbé hálás feladat. Bár Zsuzsanna a leginkább annak örül, ha elmarad a hála, az ugyanis azt jelenti, hogy a kis beteg már hazament.
– A gyerekektől néhány alkalommal kapunk visszajelzést, mert szerencsére csak nagyon kevesekkel találkozunk kétszer. A legtöbbjük hamarabb felépül és hazamegy, mint hogy én másodszor mennék hozzájuk – magyarázta Zsuzsanna.
– Egyszer egy idősebb gyereknek mondtam mesét. Eleinte nagyon tartózkodó volt, nem érezte, hogy neki lehet még újat mutatni, ha meséről van szó. Sikerült meglepnem egy-két korosztályának megfelelő mesével. Azt mondta, hogy örülne, ha még középiskolában is tanulnának a népmesékről, annyira tetszett neki – mosolygott a mesélő.
Zsuzsanna szerint a K&H gyógyvarázs programja és a népmesék azzal segítenek a beteg gyerekeknek, hogy ha csak rövid időre is, de elterelik a figyelmüket arról, hogy kórházban vannak.
Annak is jó, aki olvas
Arnold Balázs három-négy éve csatlakozott a programhoz még egyetemistaként. Éppen csüggedt a rengeteg tanulnivaló miatt, amikor megtalálta ezt a remek lehetőséget.
– A mesemondás segített abban, hogy elvégezzem az egyetemet, a kicsikkel töltött idő kizökkentett engem is a monoton tanulásból, és meseolvasás után sokkal jobb kedvvel ültem le tanulni. Tulajdonképpen a mesedoktorkodásnak köszönhetem, hogy lediplomáztam – vallotta be Balázs, aki Zsuzsannához hasonlóan nem hagyott fel a mesemondással, azóta is ugyanolyan izgatott minden felolvasás előtt, mint az elsőnél.
