A Grimm testvérek által megírt Jancsi és Juliska című mesét a világon szinte minden gyermek és felnőtt ismeri. Azt viszont már kevesen tudják, hogy egyesek szerint a két testvér valós személy volt, mégpedig egy gyilkos testvérpár.
Az eredeti történetet 1812-ben vetették papírra, a regény világsiker volt, számos nyelvre lefordították és készültek belőle híres rajzfilmek és filmek is. 1963-ban azonban egy német író felfedte a világ előtt tanulmányait, hogy a morzsát szóró testvérpár valóban létezett, mégpedig a XVII. században.
Tudósokat is megtévesztett a valótlan történet
Az igazság a Jancsi és Juliskáról – ezzel a címmel jelent meg az a bizonyos írás, ami szerint a XVII. században a Német-római Császárság területén élt egy fiú és egy leány, akik pékként keresték meg a kenyérre valót. Az írás szerint a testvérpár kioltotta egy cukrász boszorkány életét, hogy megszerezhessék a titkos mézeskalácsreceptjét. A könyv csaknem olyan sikeres lett, mint maga a mese, hiszen mindenkit elképesztett a gyilkos testvérek története. De nem sokkal a siker után kiderült, hogy szinte semmi alapja nincs a történetnek, az egészet Hans Traxler, az író találta ki.
A Utahi Állami Egyetem mesekutatója, Claudia Schwabe szerint ez volt minden idők legszenzációsabb átverése, hiszen nemcsak az olvasókat sikerült megtéveszteni, hanem még az akadémikusok és a tudósok is elhitték a leírtakat. Traxler, a leleplezés kitalálója, regénye előtt elolvasott egy archeológiai felfedezésekről szóló könyvet, és ez annyira megihlette, hogy azonnal nekilátott a Grimm fivérek után kutatni.
Kavicsokkal tömte ki egy kisfiú zsebeit, és elindította az erdőbe
A regény főhőse, Georg Ossegg tanár és amatőr archeológus megszállottan kutatta Jancsi és Juliska történetének eredetét és a mézeskalács házikót. 1945-ben őt és tanulóit a Hessen tartományban lévő Steinauba küldték, ahol egy helyi farmer elmesélte neki, hogy nem messze van egy erdő, amit boszorkányerdőnek hívnak, és abban van egy boszorkányház. Ossegg különféle kísérletekbe kezdett, például egy kisfiúnak megtömte a zsebeit kavicsokkal, és útnak indította egyedül az erdőben.
A kísérlet nem sikerült, így saját kezébe vette az irányítást, önmaga bolyongott az erdőben, és megtalálta az említett boszorkányház romjait. Egy nő holttestére bukkant, továbbmenve törött ajtózsanérokat talált, és elkezdte összerakni a képet. Jancsi és Juliska betörtek a házba, majd megölték a boszorkányt, és elégették a testet, hogy megtalálják a híres receptet. Ezt arra alapozta, hogy egy fémdobozban egy elszenesedett mézeskalácsra bukkant, emellett sütőeszközöket és egy papírra írt receptet is talált.
Feljelentették az írót, de vádemelés nem történt
Ossegg megvizsgálta az írást, majd a helyi levéltárban megtalált egy dokumentumot, ami Katharina Schraderin 1647-es bírósági tárgyalását írja le, akit boszorkánysággal vádoltak. Az iratokból kiderült, hogy a nő egy kolostorban végezte mindennapi feladatait, ahol a híres és egyben titkos recept alapján készült gyömbérkenyerét is gyakran felszolgálta.
Egyik kollégája, Hans Metzler érdeklődését olyannyira felkeltette a recept, csak hogy megtudja azt, feleségül akarta venni Katharinát. A nő visszautasította az ajánlatot, így bosszúból boszorkánysággal vádolta őt, és bíróság elé cipelte. Bár a bíróság felmentette, Katharina az erdőbe menekült, ahol felépített magának egy mesebeli házikót. A visszautasított férfi megtalálta húgával együtt és meggyilkolta az asszonyt, majd a gyömbérkenyér receptjével együtt néhány mézeskalácsot is magával vittek. A testvérpárt megvádolták a gyilkossággal, de bizonyítékok hiányában elengedték őket. A tettes ezt követően Nürnbergbe költözött, és sajátjaként tette népszerűvé a boszorkány receptje által készített mézeskalácsot. Természetesen a 120 oldalas könyvből egy szó sem igaz, pedig Taxler még 40 fényképet is beletett, hogy hihetőbb legyen a története. A szerző saját maga pózolt a legtöbb képen ballonkabátban, napszemüvegben műszakállal és műbajusszal. Később elismerte, hogy remekül szórakoztak a fényképek készítése közben fotográfus ismerősével. Az igazságra 1964-ben derült fény, ugyanis valakinek feltűnt, hogy a recept teljesen megegyezik egy Dr. Oetker-receptkönyvben szereplő mézeskalácsrecepttel. Hatalmas botrány keletkezett, egy olvasó fel is jelentette az írót, de vádemelésre nem került sor.
