Egyesek feleségeket szöktettek, míg mások szenvedélyesen hódítottak a kalandok kedvéért. Olyanok is bőven akadnak, akik egyszerűen csak a „rendetlen”lányokhoz vonzódtak. A zeneszerzők között is bőven akadtak Casanovák.
Forrás: AFP
Gyűjtötték a csikkjeit
Korának első számú zongoraművésze, hangszervirtuóza, nagyszerű karmestere és termékeny zeneszerzője volt Liszt Ferenc.
Igen ám, de emellett a korszak egyik legnagyobb szívtiprója is volt egyben: két aszszonyt is elszöktetett férje mellől. Olyannyira magával tudta ragadni a nőket koncertjein, hogy a világtörténelemben először neki dobáltak az asszonyok kendőket, virágokat, és bugyit a színpadra.
Valószínűleg ez azért lehetett, mert az addigi fegyelmezett előadásmódot maga mögött hagyva teljesen új, szenvedélyes stílusban adta elő műveit.
Lazán cigarettázott zongorája felett, hosszú haját ütemesen rázta és teljes testtel püfölte a billentyűket. A nők annyira rajongtak érte, hogy ollóval a kezükben követték, azt remélve, hogy levághatnak egy tincset a hajából, amit majd medálba foglalva egy nyakláncon hordhatnak a szívük mellett.
Amihez hozzáért a művész, ereklyeként gyűjtötték, így kerültek eldobott cigarettacsikkek, zsebkendők és a csésze alján maradt kávézacc egyes házak vitrinjeibe. Liszt élvezte a rajongást, rendkívüli módon tudott udvarolni a gyengébbik nemnek.
Első felnőttkori szerelme a férjes asszony, Marie volt. Mikor teherbe esett Liszttől, hatalmas botrányokkal a hátuk mögött egészen Svájcig szöktek. Három gyermekük született, Blandine, Cosima és Daniel. Marie sajnálatára Liszt nem tudott parancsolni magának, viszonyokba keveredett.
Miután Marie elhagyta őt, egy híres kurtizán karjaiban kereste a vigaszt. Nem sokkal később pedig már egy újabb férjes asszony szöktetésén munkálkodott. Carolyne beadta ugyan a derekát, de a válást túl bonyolultnak érezte és végül Lisztet is magára hagyta. A mester haláláig csábította a nőket, utolsó éveiben egy ötven évvel fiatalabb tanítványával élt harmonikus kapcsolatban.
Függőséget okoztak Wagnernek a nők
Richard Wagner német zeneszerző sem tudott magán uralkodni, ha a nőkről esett szó, rabja volt a szebbik nemnek. Egyes feljegyzések szerint ha nem kaphatta meg a kiszemelt nőt, szinte olyan elvonási tüneteket produkált, mint a kábítószerfüggők.
Azt vallotta, hogy egy nőnek alá kell rendelnie magát urának, feltétel nélkül szeretnie és hinnie kell benne. Ezt a szemléletet nem másban találta meg, mint az előbb említett hódító, Liszt Ferenc lányában, Cosimában. A csúnyácska lány férjével nászútján Wagner egyik koncertjére ment, majd amikor tekintetük összeakadt, mindketten tudták, hogy megpecsételődött a sorsuk.
Cosimát elragadta Wagner határozottsága, és az első pillanattól kezdve kész volt szolgálni őt. Később férjétől lelépett, és hozzáment a művészhez, akivel haláláig együtt maradt nem törődve a félrelépéseivel.
Betegesen félt a rendes asszonyoktól Brahms
A szintén hatalmas szoknyapecérként elhíresült német, Johannes Brahms sem tudott betelni a nőkkel, talán azért, mert bordélynegyedben született. Újabb és újabb viszonyt folytatott szinte mindenkivel, akivel csak összesodorta az élet. Viszont betegesen rettegett a házasságtól és a kötöttségektől.
Mikor komolyra fordult egy kapcsolata, szinte rákényszerítette a nőket, hogy szakítsanak vele. Egyetlen aszszony volt az életében, akit az első pillanattól plátói módon szeretett élete végéig, Schuman kedvese, Clara. A be nem teljesedett szerelem további kurtizánok és cseppet sem rendes nők karjaiba sodorta a nôcsábász művészt.
