Klampár Tibor világbajnok pingpongos a 80-as évek elején egy hamburgi börtönben kötött ki, miután papírok nélkül indult el a német éjszakába.
Forrás: Pintér Péter
A jól sikerült német versenysorozat után Klampár úgy döntött, kiereszti a gőzt, és egy kicsit kirúg a hámból. Kielben bepattant a kocsiba, és a másik világbajnok asztaliteniszezővel, Takács Janival Hamburg felé vette az irányt.
Annyira sietett, hogy elfelejtette magához venni az útlevelét, a jogosítványát, és a bérkocsi papírjai is a szállodában maradtak. A kikötővárosban aztán lett is galiba, amikor a rendőrök igazoltatták őket.
Jókedvünk volt a szakadó eső ellenére, élveztem a száguldást, de sajnos nem vettem észre, hogy az egyik útkereszteződésben pirosra váltott a lámpa
– emlékezett vissza Klampár.
– Átrongyoltam, de pechemre a rendőrök éppen mögöttem jöttek az úton. Szirénázva megelőztek, és kiintettek.
Mire feleszméltek, már a hűvösön találták magukat.
Mint a filmekben, úgy kaptak ki minket az autóból, kezünket a motorházra rakatták, megmotoztak bennünket – gondolom, kokót kereshettek – miközben kérdezősködtek, de választ csak magyarul kaptak
– mesélte a pingpongos, akit Takáccsal együtt az őrsre vittek, és elzártak.
– Mivel Taki nem csinált semmit, őt nem sokkal később egyszerűen kipenderítették, én pedig azon agyaltam, miként fogom visszakapni azt a néhány száz márkámat, amelyet a motozásnál elkoboztak a zsaruk.
Mint később kiderült, Takács kisírta egy benzinkútnál, hogy telefonálhasson, így kora hajnalban megérkezett a kieli szállodából a mentősereg Sidó Ferenc, kilencszeres világbajnok személyében.
– Feri bácsi, a fene tudja, honnan, de még a rendőrök is ismerték Németországban, igazolt engem, és kiszabadított a „fogságból”.
Mielőtt kiléptünk a rendőrségről, kiosztottunk néhány autogramot, közben pedig arra kértem az „öreget”, intézze el, hogy a nehezen megkeresett dohányomat visszaadják. Pár hónap múlva meg is kaptam. Itthon, forintban – zárta Klampár.
