Az egykori nagy ő-nek óriási önuralomra van szüksége a karanténban ahhoz, hogy pánikbetegségét kordában tudja tartani. Ráadásul egyedül van, s a munkáját is szüneteltetni kell.
Mi jelenti önnek a legnagyobb kihívást az önkéntes karantén alatt?
– A pánikbetegségemmel való küzdelmem. Az, hogy ne uralkodjon el rajtam a félelem, és a szorongás érzése. Tizenegy évvel ezelőtt még az utcára sem mertem kilépni, csak az otthonomban éreztem magam biztonságban, mára azonban fordult a kocka, s a bezártsággal kell nap mint nap szembenéznem.
Egyedül él?
– Igen. Noha az édesanyám a szomszédom, és a kertünk is közös, így a tisztes távolságot megtartva rendszeresen találkozunk. Ezt leszámítva nem igen érintkezem mással. A barátaimmal telefonon tartom a kapcsolatot, arra azonban kifejezetten ügyelek, hogy minden nap kimozduljak otthonról, máskülönben sanszon, hogy beszippantana a karantén.
Voltak erre utaló jelek?
– Az első három négy napban tényleg nem mentem sehova, és éreztem magamon, hogy valami nem okés, kezd eluralkodni rajtam a pánik. Akkor megfogadtam, hogy ha csak egy üveg ásványvízért is, de minden nap elhagyom a házat.
És ezek szerint ez működik...
– Abszolút! Hiszem, hogy a bezártság, a kívülágtól való elzártság, bezárkózás is ugyanúgy megbetegíthet minket lelkileg, úgyhogy én agykontrollal próbálom átvészelni a karantént, miközben folyamatosan mozgásban vagyok. Nem kell nagy dolgokra gondolni, semmi csoportosulás meg bandázás, csak sétálok egyet vagy éppen beülük az autóba és kocsikázom egy kicsit.
S ha éppen nem mozgásban van, akkor mivel tölti az idejét?
– Kertészkedem, füvet nyírok, kerítést festek, gardróbot rendezek, és a kiskutyáimmal vagyok. Mindig akad valami teendőm, ha nem, akkor pedig keresek magamnak. Mivel én sem tudok most sminktetoválóként dolgozni, ezért igencsak sok szabadidő szakadt a nyakamba.
Pénz viszont gondolom így nem áll a házhoz.
– Hát az bizony nem! (nevet) Gatyaösszehúzós időszakot él most szerintem mindenki. Én sem költök semmire, nem is lenne miből. Félretett pénzem sincs igazán, úgyhogy most amin csak lehet, próbálok spórolni, és reménykedem, hogy hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba.
