A tánc közbeni ritmikus mozgással érzelmeket, örömöt és bánatot fejezhetünk ki. Ennek a mágikus erejű mozgásformának különös jelentősége van most, a bezártságban. Nincs tehát kifogás: csavarja fel a szőnyeget, és indulhat a mozgásterápia!
Forrás: Shutterstock
Napjainkban, amikor a megszokottól eltérően zajlik az életünk, bizonyára az április végi tánc világnapja is más értelmet nyer majd. A nemzetközi táncnapot április 29-én tartják, amikor a világ mindenféle táncát megünneplik. Az 1982-es kezdeményezés szerint a nemzetközi táncnap céljai közé tartozik a tánc népszerűsítése, valamint a kormányok ösztönzése, hogy minél nagyobb teret szenteljenek a táncnak az oktatási rendszerben az alapfokú oktatástól egészen az egyetemig.
De miért is kaphatott külön ünnepnapot a tánc? Talán azért, mert a legősibb mozgássor, és sok mindenre bizonyítottan gyógyír. Mivel a tánc alapvetően nem más, mint a test ütemes mozgatása, kijelenthető, hogy egyidejű az emberiséggel, és kortalan cselekvés. A kisgyerekek például ösztönösen táncolni, mozogni kezdenek, ha zenét, ütemes hangokat hallanak.
A tánc már az őskortól kezdve fontos szerepet töltött be az emberiség életében. Régen főként spirituális célokat szolgált, ugyanis már az ősidőkben felfedezték, hogy bizonyos táncok mágikus erővel rendelkeznek. Az ókori egyiptomiak, de egyes vélemények szerint már az ősemberek is tudták, melyik az a mozgássor, amellyel ki lehet vívni az istenek tiszteletét, befolyásolni lehet az időjárást, el lehet űzni a gonoszt, teherbe eshetnek vagy éppen a szellemekkel kommunikálhatnak.
Bár egyes vidékeken ma is ismertek bizonyos varázstáncok, napjainkban a táncot főként stresszoldó, feszültséglevezető hatása miatt „használják”. Krónikák szerint a tánc a legősibb gyógyító művészetek közé tartozik, nagyon korán felismerték jótékony hatását.
A tánc kortalan, ám míg a gyerekeknek nincsenek gátlásaik, a vérükben van, hogy a maguk örömére mozogjanak a ritmusra, a felnőttek között már vannak, akik társaságban nem merik átadni magukat érzéseiknek, mondván: nem tudnak táncolni. Holott táncolni mindenki tud, csak esetleg nem mer, mert fél attól, hogy megszólják. Pedig a táncnak gyógyító ereje van. Feloldja a félelmeket, megszabadít a gátlásoktól, utat enged az érzelmeknek – legyen akár boldog vagy szomorú az illető. A tánc felráz minket, növeli az energiaszintet, boldogságérzetet ad, karban tartja, formálja a testet, ami szintén örömforrás.
Bizonyított tény, hogy táncterápiával súlyos lelki traumákat is kezelni lehet, „kitáncolhatjuk minden bajunkat”, mert olyan mozgásforma, ami egyszerre kikapcsol és energiával tölt fel. A testre gyakorolt élettani hatásai mellett – fellazítja és erősíti az izmokat, növeli az állóképességet – intenzíven hat a lelki folyamatokra is. Hatására könnyebben feldolgozhatjuk a mindennapok feszültségeit, stresszoldó és relaxál. Ugyanakkor segíti az önkifejezést, az önelfogadást, fejleszti a kreativitást és a fantáziát.
Már az orvostudomány is felfedezte a táncot mint olyan mozgást, amely ajánlható a sportolni nem hajlandó, de testmozgás nélkül nem gyógyuló pácienseknek. Terápiaként is használják, mert a tánc- és mozgásterápia hívei úgy vélik, hogy tánc közben jobban megismerjük testünk lehetőségeit. A zene és a mozgás segíti az ellazulást, oldja a félelmeket, a szorongásokat, így elvezet a baj eredendő okához.
Sok olyan nővel foglalkoznak a táncterapeuták, akiket lelki trauma ért, megerőszakolták, vagy más módon bántalmazták őket. Rajtuk segít például a hastánc, amely azokat a női ösztönöket aktivizálja, amelyeket eltemettek magukban.
Az elmúlt években a tudomány a tánc bizonyíthatóan jótékony hatásait elemezte. Ez alapján pedig tudományos tény, hogy a táncnak fizikai, mentális és érzelmi szempontból is egészségmegőrző hatása van. Az antidepresszáns gyógyszerek kutatói azoknak az embereknek a vérében, akik jól érezték magukat, az átlagosnál magasabb szerotonin- és dopaminszintet találtak, ezért e két vegyület jelenlétének tulajdonítják a „jókedv” érzését. A tánc mindezek alapján antidepresszáns szernek is kiváló.