Szerkesztőségünk egyik tagja, Huszti Zoltán is bekerült abba a közel 18 ezer fős országos mintába.
Felhívott a múlt hét végén egy hölgy, hogy bekerültem a KSH által kiválasztott 17 778-as csoportba, akiknek a szűréséből a teljes lakosság koronavírusos átfertőződésére tudnak következtetéseket levonni, és hogy vállalom-e. Természetesen igent mondtam, ha már újságíróként többször is megírtam, mennyire fontos az ebben való részvétel.
Első kérdések
Sok kérdést feltett, hogy vannak-e betegségeim, kivel lakom együtt, és hogy merre jártam az utóbbi időben. A végén megbeszéltük, hogy két héten belül keresnek majd, és pontos időpontot egyeztetünk. Mivel az egyik lehetőség a Mária utcai kórház lett volna, és járványos időben, amikor önkéntes karanténba zárva töltöm a napjaimat, és csak hetente kétszer szaladok le vásárolni szigorúan maszkban és kesztyűben, inkább a másik lehetőséget választottam, vagyis hogy jöjjenek ki a lakásunkra. Ez azért is fontos, mert két hónap múlva 70 éves leszek, így magam is a veszélyeztetett korosztályba tartozom.
Szigorú szabályok
Nem kellett két hetet várnom, hétfőn hívtak, hogy kedden jönnének három és öt óra között. Ez az én időbeosztásomnak tökéletesen megfelelt. Aztán kedden 11 körül hívott egy hölgy, hogy még két helyre kell menniük, de utána engem vennének sorra, jó lehet-e a délután egy óra is? Persze hogy jó, hiszen egész nap itthonról dolgozom. Annyit kértem csak, készíthessek fotót a vizsgálat közben, hogy még hitelesebb legyen a beszámolóm, de azt mondták, hogy sajnos ezt nekik nem engedélyezték. De az újságíróvér nem hagyott nyugodni, akkor előrukkoltam még egy kéréssel, hogy mi lenne, ha én mennék le a kocsihoz, és nem ők jönnének hozzám, mert a körfolyosós házban mindenki a szívéhez fog kapni, ha meglátják a beöltözött dokikat bejönni a lakásunkba. Sajnos ez sem jött össze, mert nem egy általam elképzelt nagy mentőautóval érkeztek, hanem egy bérelt autóval. Hogy pontosan mivel, azt nem tudom, mert az utca ablakból belátható részén nem volt üres parkoló.
Állig beöltözve
Megérkeztek. Nem űrhajósruha volt rajtuk, hanem a médiában sokszor látott kezeslábas, maszk, plexi, nejlonkalucsni a cipőre húzva, dobozok, és egy nagy nejlonzsák. Az egyik „vendég” annyira beöltözött, hogy csak a megszólalása után jöttem rá, hogy benne is egy hölgyet tisztelhetek. A lakásba érve részletesen elmondták, hogy milyen módon vesznek tőlem mintákat, majd még valami védőruhát felvettek, amíg én a beleegyező nyilatkozatokat kitöltöttem, aztán hozzáláttak.
Apró kellemetlenség
Először egy hosszú pálcikát betoltak a jobb orrlyukamba, de olyan mélyen, hogy szerintem már az agyamat is elérte. Azt nem mondom, hogy fájt, mert erre ez a szó nem jó. Nagyon kellemetlen volt, mivel hasonlót még nem éltem át, de ki lehetett bírni, és rémálomként nem hiszem, hogy előjönne. Aztán jött a hasonló hosszúságú pálcika a szájüregi mintavételhez. Nagy veszélyt ebben sem éreztem, mert nem gondoltam, hogy a garatomig fognak behatolni. Már többször is próbálkoztak nálam gégetükrözéssel, de hiába fújtak be lidokaint, soha nem eleget. Most is, amikor egészen mélyen megbirizgáltak valamit a torkomban, öklendezni kezdtem, de szerencsére a birizgálás csak nagyon rövid ideig tartott, úgyhogy eredményes volt a próbálkozás.
Vérvétel is történik
A két ampulla vér levétele a bal karom könyökhajlatából már nem volt annyira vészes. Tapasztalatból tudtam, hogy ha egy rövid ideig ülve maradok, akkor nem fogok eldőlni, mint egy krumpliszsák, és ez most is bebizonyosodott. Munkájuk után elmondták, hogy a laboreredményeket másnap az interneten az EESZT (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatás)-rendszerben megnézhetem, aztán összecsomagoltak, és elmentek.
Utólag azt mondom, hogy ha sor kerülne további két szűrésre is, ami arról adna tájékoztatást, hogy hogyan terjed vagy csökken a fertőzés, azt is vállalnám, csak lelkileg jobban rá kellene hangolódnom.
Két nap múlva a kormányablak-belépőmmel és a taj-számommal megnéztem az eredményt:
CoVid-antitest F Negatív.
Ez azt jelenti, hogy se észrevéve, se észrevétlenül nem estem át a betegségen, aminek nagyon örülök. Ha a fiam, aki már átesett rajta, azért nem jön haza hónapok óta Barcelonából, hogy én nehogy megkapjam, és magam is ezért tartok be minden szabályt, akkor az a legjobb, ha most már messzire el is kerül a koronavírus.
