Valósággal mellbe vágja az embert, amikor meglátja Baráth Gábor brutálisan élethű szobrait. De az igazi döbbenet akkor jön, amikor kiderül: igen, ezek a műalkotások mind-mind használt gumiabroncsokból készültek…
Fantasztikus, ahogy a 35 éves Baráth Gábor szó szerint életet lehel a használt gumiabroncsokba. Az ember azt hiszi, nem jól látja! Elképesztő! Ráadásul a fiatal művész olyan anyaggal dolgozik, amit mindenki utál, ami semmire sem jó! Persze sokan próbálják a kidobott gumiabroncsot kerti virágtartóként vagy gyerekjátékként újra hasznosítani, de mindig csak az derül ki, hogy ez az anyag lefestve vagy félig a földbe ásva ugyanolyan borzalmas. Szögezzük is le gyorsan, hogy ezúttal nem kényszerű újra hasznosításról van szó! Gábor szobrai ugyanis valódi műalkotások! Elsőre nem is lehet megmondani, hogy miből készültek, hiszen keze alatt a gumihulladékba mintha belekerülne valamiféle szellemiség, alkotói lélek – írja a Ripost.
Malaca volt, így kezdődött az egész
Az alkotás mindig is lételeme volt a 35 éves Gábornak, de a gumiszobrok ötletére 2015-ig várni kellett. Ebben az évben indult az 50 tehetséges magyar fiatal mentorprogram.
– Ott fogalmazódott meg bennem, hogy köztéri alkotásokat szeretnék készíteni – mondja Gábor.
Mivel már az egyetem alatt is volt olyan terve, ami a hulladék építészeti felhasználásáról szólt, így már csak az volt a kérdés, milyen anyagból készüljenek a köztéri szobrok. Végül az interneten megtalálta a gumiszobrászatot. Az biztos, hogy egészen más kihívást jelentett, mint a korábbi munkák, hiszen a gumiszobrok készítésénél nem csak a kézügyességre, de építészi, grafikusi és anatómia tudásra is szükség van.
– Az első feladat egy életnagyságú disznó volt, amelyet sikeresen teljesítettem – mondja Gábor.
Gumiabroncsból duzzadó bicepsz
Azt a laikusok is azonnal látják a szobrokon, hogy nem lehet egyszerű az elkészítésük.
– Egy kisebb alkotás 1-2 hét, egy nagyobb 3-4 hónap – mondja, majd hozzáteszi, hogy kézi barkácsszerszámokkal elvégezhető a munka.
Az egész a téma választásával kezdődik, amit általában a megrendelővel közösen beszélnek meg; majd számítógépen megrajzolja a modellt és a vázat.
– Miután elkészült a váz, autógumikkal megformázom a fő tömeget; majd utána az egyre finomabb részleteket. De az, hogy miként lesz a gladiátorszobornak erőtől duzzadó és élethű bicepsze gumiabroncsból, az hadd maradjon az én titkom – teszi hozzá sejtelmesen.
Gábor egyébként nem csupán autógumikkal dolgozik: mindenféle abroncsot fel tud használni a szobrokhoz. A gumikat hulladékudvarokból, szervizekből szerzi be.
Imádják a fekete gumicápát a strandolók
Új szemléletmódot jelent a képzőművészetben az abroncsok újrahasznosítása, hiszen így egy-egy szoborhoz nem kell érceket bányászni, vagy fákat kivágni. Gábor elmondta, hogy a gumiból készült alkotásokkal nem titkolt célja, hogy felhívja a figyelmet
az újrahasznosítás és a szelektív hulladékgyűjtés fontosságára.
Köztéri szobrai szerte az országban, több településen is megtalálhatók; például a Dagály strand előtti cápa is az ő keze munkája. Legbüszkébb pedig egy életnagyságú lószoborra, melyet egy hajdúböszörményi asszony rendelt tőle a férje 70. születésnapjára.
